Egy gondolat mára
  • Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja életerőnket. Andrew Matthews

Vonzódunk a vonzáshoz

Nagyon trendi téma, az elmúlt jó pár év ezoterikus irodalma tarolt a témával kapcsolatban. Jó sokaknak tetszett, még többen nem értettek belőle túl sok mindent vagy inkább a biztos ellenállás felé húztak. Vagyunk ezzel így ezer más területen is, nekem mégis szívügyem ez a vonzás dolog, ezért időnként pörgök a témán.

Szeretném, ha értenénk, hogy mit is jelent ez az elcsépelt fogalom. Nem biztos, hogy tetszeni fog, de olyan dolgot nem tudunk “bevonzani” az életünkbe, ami nincs benne az eredeti tervünkben. Kicsit olyan, mintha felülről is látnánk magunkat (amiről persze itt lent semmit sem tudunk) és közben látnánk a lenti dolgokat is. Az a részünk, akinek van egy jó adag rálátása a dolgokra, az lát előre, messzire. Tudja, hogy merre van az arra. Ezért lehet, hogy közben jönnek sugallatszerű megérzések, amikor azt hisszük, hogy látnokok vagyunk, bevillanások, égi üzenetek stb. Igen, valahol azok, hiszen a felettes énünk üzen. Ahogy figyelünk, egyre több információt hallunk meg, érzékelünk, értünk és e szerint lépegetünk tovább. Ha túl nagy a zaj vagy a kapálózás, akkor a lényeg gyakran elmegy mellettünk.

Ezért is felesleges csípőből a lottó ötössel jönni állandóan, mert nagyon kevesek tervében van ez benne, ráadásul a pici tudatalattinkban semmilyen fix elképzelés és hozzá társuló érzés nincs azzal kapcsolatban, hogy milliárdosok lehetnénk. A legtöbbünknek kicsi álmai, kicsi vágyai vannak… amivel SEMMI GOND nincs. Szerencsére össz-népileg a tényleges, kézzelfogható boldogsághoz nem ugyanazok a dolgok kellenek. Tényleg szerencse! Hidd el! 🙂

Gyors ismétlés, hogy miképpen is van az elmélet!

1. Kérj valamit, amire igazán vágysz, őszintén, szívből. – KÉRJ!

2. Éld át, érezd, képzeld, mintha már a Tied lenne, benne lennél, átélnéd. – HIGGY!

3. Légy képes elhinni, hogy megkaptad, tudj elfogadni. – FOGADD EL!

Szóval és tettel… ha összhangban vagyunk a felettes énünkkel, halljuk a belső hangunkat, figyelünk a megérzéseinkre, olykor képesek vagyunk csendben maradni, jeleket észrevenni és nem túlmagyarázni, áramolni stb. nos, akkor képesek vagyunk olyan dolgokat KÉRNI, amire valóban vágyunk, aminek eljött az ideje, ami benne van a “nagy” tervünkben. Ami az igazi álmunk. (Nagyon hosszú és más téma, hogy milyen macerás dolog felismerni, hogy tudatosan kimondott dolgaink hogyan lehetnek köszönő viszonyban sem tudattalanunkban ücsörgő terveinkkel. Viszont jó téma, ezért majd erre visszatérünk egy másik alkalommal. OK?)

Ha ez tiszta, akkor az is evidens, hogy ezek átélése megy készségszinten, ezekkel tudunk összerezegni… és ezek jönnek felénk, néha földi időben elképesztő lassúsággal, máskor gigantikus száguldással.

Végül ott topog előttünk így, vagy úgy és igen, van, hogy nem pont úgy, ahogy elképzeltük. Az Univerzum mestermű, olyan tökéletes alkotás, amit csak lemásolt minden más működő szervezet és gépezet… szóval úgy jó, ahogy van, de a humora az nagyon sajátságos. Vagy nincs neki? Lehet… tény az, hogy mindig megkapjuk, amit kérünk… csak nem pontosan úgy, ahogy gondoltuk, de ezért magunkat hibáztathatjuk csak (ha akarjuk), ugyanis ködös kép él bennünk sok mindennel kapcsolatban. Leginkább még mi magunkat is csak gáncsolgatjuk pillanatról-pillanatra, akkor miért várjuk, hogy az Ég összes segítő energiája minden apró zűrzavarunkat “teljesítse”?!?! Hogyan? Mennyire életszerű ez? Gondoljuk végig… egyetlen napunk, inkább egyetlen óránk gondolatait: “Legyen így, ne úgy, inkább amúgy, hű milyen jó lenne, oh bárcsak….” Ismerős? Sokszor egymásnak ellentmondó vágyak, álmok, tervek. Nulla következetesség, sokszor pedig sziklaszilárd jövőkép, de bent pontosan érezzük, hogy igazán semmi közünk hozzá. Igen, de nem akarjuk mutatni kifelé, azt hisszük, hogy elég, ha a látványos felszín rendben van. Nos, nem. Az pont nem elég. Az pont arra jó, hogy a zűrzavar tovább generálódjon.

Sajnos vagy sem, a rezgés törvénye elképesztően fontos. Ha nem sikerül valóban összhangot teremteni felettes énünkkel, akkor jönnek az okoskodások, hogy miért hülyeség vagy előtérbe kerül a kellően ezoterikus meglátás, hogy csak a jó létezik és akkor jön majd a méltó jutalma stb. Hol? Egy duális világban elképzelhető, hogy csak a jó jön felénk és mi csak jók vagyunk? Szerintem ezt senki sem gondolhatja komolyan! Ugye!?!?

Amikor a tréningjeimen előkerül ez a vonzás téma, sokat beszélgetünk arról, hogy hogyan tudjuk megállapítani, hogy mi az, amit igazán szeretnénk, ami a valódi tervünk. Kicsit hosszas a dolog, de leegyszerűsítve onnan, hogy megtörténik, megérkezik, kialakul, megkapod, találkoztok, megnyered, megtalálod, eléred. Ennyi.

Egy ideje tréningelem magamat a “jó” és “rossz” történéseimmel kapcsolatban. Legtöbbször az élmény közben vagy a végén hátradőlők és szemügyre veszem. Pl. a héten elindultam egy nagyon lélekemelő előadásra, de bármerre kanyarodtam, mindenhol piros lámpák állták utamat és az egész város cammogóssá változott. Ültem a dugóban, figyeltem az érzéseimet és képes voltam hangosan kimondani: “Rendben, nem ezt akarom. Akkor mit szeretnék, ami legalább annyira jó, mint az eredeti tervem?!” Nem fogsz szerintem meglepődni… jött a válasz: irány bicajozni. Egy fárasztó és sok munkával teli nap után valóban jó lett volna egy előadáson elmerengni, vágytam egy következő kulcsra a nagy puzzle összerakásához, de most más tervem volt… és a mozgás is legalább olyan jó volt a nap végén. Elfogadtam, hogy más volt a tervem. A felettes énem terve. Ugye most nem szaladt túl magasra a szemöldököd?! Rendben, akkor kicsit még mélyebbre megyek a saját példát illetőleg…

Karácsonykor tettem ki egy fotót a konyha falára, azért, hogy minden egyes reggeli alkalmával lássam, kicsit előtérbe kerüljön, a fókusz által energiát kapjon és ha valóban dolgom van vele, akkor valamilyen módon bekerüljön az életembe. A fotón egy jó kis profi fotógép van. Van nekem egy másik, szoktam is fotózni, meg szeretek is, de ez kicsit más. Az egy szinttel magasabb már. Nem elszállt csoda, csak okos és a fejemben megszülető képet képes megalkotni. Ennyi. Jó ideje nézem… és (látszólag) nem került közelebb hozzám.

forrás:

forrás:

Tegnap viszont az Univerzum üzent. Idén kétszer kellett repülővel utaznom külföldre. Egyetlen közös pont volt mindkettőben. Az, hogy fél napot-napot ücsörögtem, indulásra várva a reptéren a beszálló ajtó előtt. Ismerve a jogaimat, nem hagytam annyiban és végül mindkét légitársaság elismerte a jogos kártérítési igényt. Az egyiket már meg is kaptam, a másik úton van felém. Nem nagy összegek, de nem várt “ajándék” a sorstól. Ahogy erről meséltem az egyik jó barátnőmnek, megkérdezte tőlem, hogy azt várom-e, hogy a Sors levelet írjon, hogy akkor a vágyott fényképezőre “elküldte” a pénzt vagy továbbra sem akarom meglátni, hogy melyik darab mihez illik és még jó ideig nézegetem a fotót a konyha falán, miközben talán egész más dolgokra elköltöm a “talált pénzt”. Ledöbbentem. Fogalmam sincs, hogy még mennyi péksütit tömnék bele az arcomba, miközben elmélkedve nézem a fényképező fotóját, hogy vajon mikor kerülök közelebb hozzá… de ma valami nagyon a helyére került bennem. Egyértelműen éreztem, hogy a tervemben benne volt az a fényképező. Hiába mondja a logikus énem, hogy nehéz időket élünk, sok a gond a világban, nem lehet tudni, hogy mi jön hamarosan stb. Igen, ez mind igaz. Mégis vágytam, kértem, éreztem… és most még meg is teremtődött a feltétel hozzá. Persze, biztosan naivul úgy gondoltam, hogy a posta csomagküldő futárja becsenget és átnyújt egy szép dobozt, hogy itt van, megérkezett, amit rendeltem, írjam alá. Persze. 😀 Így szokott menni, csak kicsit más a felszíni sztori.

Visszatérve Hozzád! Ha végigmész a három lépésen, de közben nagyon figyeled magadat… és ha elsőre nem megy, nem adod fel, sőt következetesen gyakorolsz… és figyelsz… és tapasztalsz… nos, akkor milyen igazi vágyaid vannak, amelyeket jó szívvel vonzol magadhoz, amelyekről még érzed is, hogy a “nagy tervben” is tutira benne vannak?!?!

Nem baj, ha nem megy tökéletesen. Sosem fog. Egy duális világban “vonzani” fogunk jót és rosszat… de ez így van rendjén. Inkább az a lényeg, hogy ahol a figyelem, ott az energia. Amilyen az energia, olyan az eredmény.

Onnantól kezdve pedig felelősöket kár “kint” keresni. Mindenért magunknak kell elvinni a balhét… már persze, ha még mindig nem értjük, hogy tudatosan lehetünk tudattalanok, de az már elég groteszk lenne. Nem?!?!

Hegedüs Erika ©

 

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK:

Mitől nem működik tartósan a vonzás törvénye?

kösziamegosztást

Comments

comments

Vonzódunk a vonzáshoz bejegyzéshez 5 hozzászólás

  • Visszajelzés: Mitől nem működik tartósan a vonzás törvénye?Több van benned, mint gondolnád

  • atomjani szerint:

    Bár a gondolkodásaink és a vágyaink eltérőek lehetnek, mégis a magunk módján igyekszünk “boldogulni”.
    Lehet, hogy hasonló vagy más módon, de valahol mindannyiunk igyekszünk boldogok lenni vagy megfelelően élni. Többféleképpen is gondolkodtam az életemben és ezért igyekszek óvatosan fogalmazni.
    Bár nem állítom, hogy a vágyaim nem fognak változni. Jelen pillanatban már egészen biztos vagyok, hogy mire vágyok igazán. Idáig eljutni, a vágyaink teljesüléséhez megtalálni az utat és végig menni rajta egy szép utazás mindenki számára. 🙂
    Én a bőség szemléletet képviselem és azt, hogy mindenki képes elérni azt, amit igazán akar. Jönnek a szükséges válaszok és segítségek, nincs miért aggódni. 🙂

    • Era szerint:

      Kedves Jani! Ez annyira kerekre sikeredett, hogy nehéz lenne bármit hozzátenni. Benne van a változás lehetősége és annak szabadsága, hogy még meg is engeded a változást így pl. a saját változásodat és majd a hozzáállásodat is kellően nyitottat kezeled.
      Én is a bőség szemlélet pártján állok, hiszen mindent megkapunk, amivel dolgunk van, ami igazán segíti “eredeti” tervünket… 🙂

  • adriaan0077 szerint:

    Kedves Era
    Tetszett nagyon ez a cikk is. De volt egy rész, amin leragadtam „ jeleket észrevenni ”.
    Mindig bosszantott,hogy néztem műsorokat,filmeket,olvastam jegyzeteket,könyveket,körülöttem beszéltek, mindig volt egy szó-név ,ami mindig feltűnt . Olyan személy név,aki fontos számomra , de már nem az életem része, mindig idegesitett , hogy bárhol vagyok , nézek , olvasok , mindig feltűn. Mikor nem gondoltam rá , akkor is folyton feltűnt és ez véget is egyre többször gondoltam rá . Mai napik sokat gondolok rá és most ezt is vehetem egy jelnek, hogy igen , benne van ő az én életemben – tervemben ?

    • Era szerint:

      Köszönöm Adriaan!
      Nehéz kérdés, mert azt írod, hogy bosszantott. A teremtő energiáid mindenképp jó érzésekkel töltenek el, egyfajta bizsergés, öröm állapota. Számomra a bosszankodás nem ilyen állapot. Te hogy vagy ezzel? Amúgy aki egyszer az életed része volt, mindig lenyomatban benned marad, természetes, ha bizonyos dolgokról eszedbe jut. Sokan nem is kerülnek ki végleg az életünkből, csak átalakul a kapcsolat jellege. Aztán lehet, hogy jön az édes kis okos egó, aki ragaszkodna, birtokolna, visszahúzna, meg kényelmes vagy lusta, mert nem hiszi el, hogy nincs már dolgunk egymással. Figyelj befelé! Érzed, hogy merre húz a szíved? Milyen jellegűek a jelek? Emelnek, szárnyalsz tőlük vagy inkább egy sóvárgás, keserű várakozás és lemondás élményével ajándékoznak meg? Tudatos lény vagy, higgy magadban, hogy jól működnek a jelzőberendezéseid.

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?