- Olyanná válsz, mint amit magadról gondolsz. Andrew Matthews
Ha kitépnéd a szíved…
Fekszel az ágyon. Nézed a plafont. A hajadba túrsz, forgolódsz, keresed a helyed, ahol egy pillanatra nyugalmat találhatnál. Érzed, hogy legszívesebben kitépnéd a szíved, hogy ne fájjon. Képtelenség. Hogyan fordulhatott már megint elő? Felnőttkorod már párszor megajándékozott ezzel az érzéssel, mindig is utáltad. Próbálod visszaidézni, hogy hol rontottad el, hol kezdtél hibázni, mit kellett volna másképp csinálni. Megint magadat okolod. Mindenért Te vagy a felelős! A másik sosem… automatikusan felmented, hiszen könnyebb magadat előszedni, marcangolni, darabokra szedni. Újra és újra végigpörgeted a történteket. Voltak jelek? Valamit észre kellett volna venned? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fény az alagút végén
Azt hittem, hogy a fényt látom. Már egy ideje megyek a sötétben, néha kibillenek az egyensúlyomból, máskor megakad a lábam, megbotlom, előre lendülök, hátrahőkölök… de megyek. Néha gyorsabban, máskor piszok lassan. Azt hittem, hogy a fény, ott a távolban az az alagút vége. Most meg ledöbbentem, mert szíven ütött – lehet, hogy egy másik metrókocsi robog felém, hogy bedaráljon?!? Bármi lehet. Minden. Semmi. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Újratervezés Napló
Látogass el weboldalamra!
Regisztrálj a blogra
hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!
Tréning séta közben:
Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!
Nézz be ide:
Video csatornáim:
Google+:
Twitter:
Inspiráció képekben:
Húznál egy Angyalkártyát?
Legutóbbi hozzászólások