Egy gondolat mára
  • Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek. Andrew Matthews

Száguldó vonat az életünk?


Ma Magyarországon az átlag TV-nézés közelít az 5 órához. Ebben benne van a csecsemő is és a rosszul látó 90 éves is. Az internetezés még ennél is több. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ebből az 5-6 órából mennyi a minőségi információ, ami épít, energiát ad, rezgést emel és mennyi csak arra jó, hogy gügyögő állapotban tartson.”

INTERJÚ ÖNMAGAMMAL

Vicces lesz félig – előre szólok, de ha olvasol a sorok között, akkor nem annyira…

– Kedves Erika, mi a jó francért pörög ennyit ezen a blogversenyen, nem veszi észre, hogy az embereknek másra van igénye?
– De látom és leginkább érzem, hogy merre mozdul el a tömegigény, de szívem mélyén tudom, hogy ez nem számít.
– Hogy-hogy nem számít? Minden jó marketinges tudja, hogy azt kell adni, amit a nép igényel.
– Értem, de attól még nem feltétlenül kell elfogadnom. Mi a LélekBónusz tulajdonosával, Fruzsival sokat beszélgetünk arról, hogy szabad-e széllel szemben pisilni, van-e bármi értelme hinni, menni, szeretni és tenni. Mindig arra jutunk ezer beszélgetés után is, hogy igen, van értelme.
– Na jó, de ha nem igényli senki, akkor miért?
– Ez túlzás. Én magam is nagy szeretettel rendszeresen olvasok 8-10 blogot. Tudom, hogy mennyi erőt tud adni egy jó mondat jó időben. Számtalan ötlet, gondolat, kreatív megoldás érkezett nagyszerű bloggerektől, akiktől én is több lettem.
– Mi volt a visszajelzés a blogírok részéről? Érdekelt ez bárkit is így karácsonyi rohanás és feszkó előtt?
– A feszültség azokban van, akik beengedik, akik hagyják, hogy külső hatások a hatalmuk alatt tartsák. Mindig elmondom, hogy mások dolgával és Isten dolgával nem kell foglalkoznunk, leginkább bosszankodni nem. Természetesen volt pár blogger, aki visszaírt, hogy mit profitál az egészből, minek jelentkezne. Számukra nem ment át az üzenet, amit a reklámfilmünkkel is üzenni akartunk.
– Miért, volt valami üzenete? Talán akkor én sem értettem…
– Igen. Arról szerettünk volta 1 percben mesélni, hogy az emberek, akik a gépek mögött ülnek, sokszor magányosak, vagy elbizonytalanodnak, máskor kérdéseikre választ keresnek. Ilyenkor egy értékes írás, rajta keresztül a blogger sokat adhat. Mintha a sötétben lámpást nyújtana a kezébe, hogy ne féljen, menjen át a fénytelen részen.
HEmagazin– OK, ezt értem egy életmód blog esetén, de mondjuk egy gasztro vagy lakberendezés hogy jön a képbe?
– Nagyon sok olyan blog van, ami látszólag egy csokis sütiről szól vagy egy szépen berendezett szobáról, de sok blogger beleviszi önmagát, adja a stílusát, egyéniségét. Ettől lesz egyedi.
– Ma már mindenki egyedi.
– Persze valahol igen, de talán nem is annyira. Meglepő hasonlóságok mentén létezünk. Számomra a verseny megteremtésével az volt a célom, hogy minél több értékes bloggert felfedezzünk, olvassunk, ajánljunk egymásnak.
– Kinek van ennyi ideje olvasni? Nem badarság az egész?
– Ma Magyarországon az átlag TV-nézés közelít az 5 órához. Ebben benne van a csecsemő is és a rosszul látó 90 éves is. Az internetezés még ennél is több. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ebből az 5-6 órából mennyi a minőségi információ, ami épít, energiát ad, rezgést emel és mennyi csak arra jó, hogy gügyögő állapotban tartson.
– Azért ez túlzás, hogy a nagy részét az olvasóknak gügyögőnek tartja!
– Nem tartom annak. A célokról beszéltem, amelyek körbevesznek, a nagy információs zajról, amely között egyre nehezebb kiszűrni az értéket és minél több a “zaj”, annál tompábbak vagyunk és csökken az éber figyelmünk.
– Az meg minek? Nem az a cél, hogy jól érezzük magunkat? Mindenki csak boldog akar lenni?
– Igen, de nem ugyanaz, ha megtaláljuk a saját boldogságunkat, illetve boldog pillanatainkat vagy mások erőltetik ránk kész csomagjaikat.
– Volt valami pozitív is a verseny kezdete óta?
– Nekünk Fruzsival nagyon magas a rezgésünk, ezért jött számtalan cég, támogató, akik ajándékokat ajánlottak fel, legtöbbször kérlelés vagy tukmálás nélkül. Meglepően sokan önként ajánlottak fel nagyon értékes ajándékokat! Csak mesélnünk kellett a tervünkről. Ezért lett az, hogy nem csak a bloggerek nyernek, hanem az olvasóik is, akik szavaznak majd rájuk. Ma Magyarországon nem tudok ilyen nagyságrendű blogversenyről.
– Nem túl nyálas ez?
– Lesz, akinek az lesz. Nem bánom. Abban hiszek, hogy a hasonló találkozik a hasonlóval, energetikai szempontból nézve. Én olyan bloggereket szeretnék csokorban látni, akik teljes felelősségükkel blogolnak, tudják, hogy értéket teremtenek, vagy legalább érzik… és mindezt LELKESEDÉSSEL teszik.
– Így félidő felé haladva milyen blogok jelentkeztek?
– Lassan 70 blog csatlakozott, remélem, hogy többen jönnek, de mind nagyon értékes és fontos üzeneteket közvetít billentyűik által.
– Mi a cél? Még több idő olvasásra?
– Dehogy. Inkább az, hogy találjunk olyan csatornákat, akik építenek, akiken keresztül többek leszünk, elgondolkodunk, dolgozunk magunkon és a környezetünkön és leginkább megtanulunk kilépni a gép mögül, hiszen a legtöbb blogger közösséget épít, amely gyakran kilép a virtuális térből a közös valóságba.
– Vissza a fonóba?
Látszik, hogy ez a spirál nem mehet a végtelenségig, az embereknek újra egymásra kell találni, közösségeket építeni, számítani és figyelni egymásra. Ez egy száguldó vonat, amin látszólag jól esik ücsörögni a büfékocsiban, de mégis célravezetőbb egy lassító kanyarban kiugrani – vállalva, hogy a kezdeti állapot, az esés után fájhat, de utána fel fog tűnni, hogy egyre többen kiszálltak és békében képesek leülni egy rétre, egy fa alá, egy kávézóban, egymás nappalijában… Könnyes szemek mellett újra mosolyokat, vidám arcokat csak úgy lehet látni, ha a valóságban látjuk és érezzük a másikat.
– Nem hiszem, hogy ez bárkinek tetszene. A büfékocsi mégis csak kényelmes.
– A kényelem is viszonylagos. A filmünk főszereplői lehetünk mi is, de önként vállalhatjuk a statiszta szerepet is. Mindenki eldönti, hogy mit akar játszani. A blogversenyre csak LELKES bloggereket fogadunk be, megtartottuk a jogot, hogy túlmagyarázás nélkül átnézzük jóváhagyás előtt. Pontosan azért, mert van elég számítás, érdek, közöny, agresszió szerteszét. A figyelmünkkel adunk energiát bármire, ami körbevesz, mi inkább olyan dolgokra szeretnénk figyelmet adni, ami többé vagy jobbá tesz.
– Kinek mi a jó és jobb, ugyebár?
– Természetesen. A LELKES Blogverseny szellemisége mindenkinek átmegy, akinek dolga van vele… a többieknek most nincs feladata ezzel.
– Hol lehet megnézni azt az 1 perces filmet, hátha mégis megértem?
– Itt található:

……………..
– Rendben, megnézem. Köszönöm az interjút, nagyon kíváncsi vagyok, hogy kik jelentkeznek a versenyre.
– A Blogverseny alkalmazásában már most meg lehet nézni azokat, akik jelentkeztek. Egytől-egyik látszik, hogy sok munka,szeretet és sok öröm van bennük. Ennyi a cél, megmutatni Őket, előre hozni a “zajban”. A szívem mélyén tudom, hogy nem maradhat csak egy álom. Én köszönöm a beszélgetést.

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?