Sikeres állásinterjú

Mostanában többször dolgoztam a coaching eszközeire alapozva olyanokkal, akik álláskeresés hosszabb-rövidebb fázisaiban élnek. Többször mentünk végig teszt-beszélgetéseken, próba interjúkat tartottunk vagy kiválasztott hirdetésre együtt alkottuk meg a motivációs levelet. A munka során érdekes hasonlóságokra figyeltem fel. A reális önismeret része, ha bizonyosságot nyer, hogy az alkalmazotti világ a saját út és azon belül kell megoldást keresni, akkor a jelentkező pontosan lássa önmagát kívülről és tisztában legyen képességeivel, határaival.

Az ideális álláshoz (most kifejezetten az alkalmazotti létre fókuszálva) vezető út legfontosabb lépése, hogy nem másokkal hitetem el, hogy milyen tökéletes vagyok az adott pozícióra, szerepre, kapcsolatra, hanem én magam, belül elhiszem. A sorrend nem cserélhető fel, mert a személy idővel átlátszóvá válik, hiteltelen lesz, ha nem jön belső meggyőződésből. A másik fontos felismerés, hogy menedzselés nélkül csak látszólag megy, ha nem irányítjuk a saját életünket, akkor majd irányítják mások, akiknek átengedjük a lehetőséget és mi csak sodródunk.

A jó munka megtalálásához időre és türelemre van szükség, ezért inkább hosszú távú célokat szem előtt tartva törekedni kell a fokozatosságra. Ne legyünk türelmetlenek önmagunkkal szemben, az ugyanis az egyik legerősebb ellenerő.

Önbizalom nélkül nagyon nehéz elkezdeni a keresést, ezért egy belső munkával célszerű kezdeni. Minden embernek vannak negatív és pozitív tulajdonságai, mindkettővel tisztában kell lennünk. A negatívokat azért kell kilistázni, hogy ha tudjuk és akarunk, akkor változtassunk rajtuk, korrigáljuk, alakítsuk magunkat. Ha erős bennünk a vágy, akkor idővel egyre rövidebb lesz ez a lista. A pozitív listára azért van szükség, mert kishitűek vagyunk, a környezet behatásai kilendíthet időlegesen, ezért kell nap, mint nap tudatosítani magunkkal, hogy azok a pozitív értékek igen is a mieink!!!

Ha komoly megingások nélkül már képesek vagyunk azonosulni a saját listánkkal, akkor jön a másik nem kisebb akadály: tudnunk kell, hogy igazán mit is akarunk. Ne pályázzunk meg olyan állást, amellyel a szüleink álmait követjük, vagy ne erőszakoljunk olyan irányt, amely trendnek tűnik, de igazából erőltetettnek éljük meg. Aki nem tudja biztosan, hogy mi érdekli igazán, az vállalja, hogy olyan helyen találja magát, ahova épp befért, de a hétköznapokat nem tudja önmegvalósításként, kiteljesedésként megélni. A lelke mélyén sajnálni fogja önmagát, de ahhoz gyáva lesz, hogy bevallja ezt magának vagy bárkinek, inkább folytatja a sehova sem vezető utazását.

Ha letisztáztam a céljaimat, álmaimat, akkor könnyebb keresni. A látszólagos megoldások nem lesznek azok, mert tudjuk, hogy ha eltérünk az eredeti terveinktől, esetleg olyan kompromisszumokat kell meghoznunk, amelyek boldogtalanná tehetnek. Kitartóan kell keresni, pályázni, jelentkezni, minden egyes állásra körültekintően felkészülni, egyedi önéletrajzot írni, a cég profiljába vágó motivációs levelet írni stb. amitől a munkáltató tényleg érzi, hogy a jelölt készült, nyitott és maximálisan elkötelezett, hogy a csapat tagja legyen. A kapcsolati tőkénket is előszedhetjük, hogy referencia leveleket vagy hivatkozásokat is csatoljunk a jelentkezéshez, amelyek tovább fokozhatják erősségeinket. Fontos, hogy tudják a barátaink, hogy álláskeresésben vagyunk, hogy a megfelelő szövegkörnyezetben, a megfelelő helyen megemlíthessenek bennünket. Sosem lehet tudni! Nem szégyen kérni, ha nem elvárással vagy követelőző könyörgéssel tesszük. Önmenedzselés része az is, ha két hétig nem érkezik hír, akkor felhívjuk a vállalatot, hogy van-e már döntés, mert nagyon szeretnénk erősíteni a csapatot és várjuk a híreket.

………………..

Mivel lehet “eladni magunkat”? Felkészültséggel, szakmai kompetenciákkal, öntudatos viselkedéssel, higgadt, választékos kommunikációval, szemkontaktussal, mosollyal, türelemmel, nyugodtsággal, érdeklődéssel, nyitottsággal, mindig éljünk a kisugárzásunkkal. Figyeljünk a benyomáskeltésre, első benyomást nem lehet megismételni. Legyenek céljaink és ezeket meg is tudjuk fogalmazni. Miért? Mert hatékonyabban érhetjük el a sikereinket.

Veszélyes a túl sok. Pl. a túl erős smink, a túl erős parfüm, a túl kihívó vagy feltűnő ruha, a kócos vagy zsíros haj, a harsány nevetés, a folyamatos fecsegés, a túl sok gesztikulálás, ruhánk vagy hajunk folyamatosan matatása, billegés a széken, körmünk piszkálása elvonja a figyelmet, zavaró lehet. Egy profi HR szakember a felvételi elbeszélgetésen azonnal érzékeli, hogy a jelentkező mennyire van tisztában az adottságaival, képességeivel, saját erősségeivel, lehetőségeivel, határaival. A kellő önbizalommal, reális énképpel rendelkező jelentkező meggyőzően tudja eladni magát, hiszen valóban alkalmasnak tartja magát az adott állásra. Aki a számára ideális állásra jelentkezik, a normális izgalmon túl leginkább hittel és meggyőződéssel vág a megmérettetésnek.

A célok megalkotásánál fontos a realitás. Hosszú távon nagyon rosszat teszünk magunkkal, ha tökéletes önmenedzseléssel eladjuk magunkat, de a feladat messze túlmutat rajtunk és a kudarcok folyamatos szorongássá nőnek és megkeserítik a hétköznapjainkat. Ezért mindig olyan állást pályázzunk meg, amely illeszkedik az egyéniségünkhöz, személyiségünkhöz. Rendelkezünk a feladat elvégzéséhez szükséges tudással, képességgel, alázattal, mindazzal, amitől legjobban tudunk az adott feladatban kiteljesedni és boldogulni. Az adott munka lehet irodai munka, folyamatos utazással járó, gépkocsiban ülő vagy áruházi pénztáros, esetleg tanári vagy bármi, a lényeg az, hogy a megfelelő helyen, a megfelelő ember önmagában kiteljesedve, sugárzó lesz és boldog. Bár nagyon fontos, de nem a fizetés lesz minden körülmények között az elsődleges szempont, sokkal fontosabb, hogy megbecsültnek érezzük magunkat és hasznosnak, kiteljesedjünk, élvezzük a munkában zajló időt, hiszen életünk nagy részét munkával töltjük. Az emberi lény számára nagyon fontos az önmegvalósítás élménye, amelyet többek között egy számára ideális feladat adhat meg. Nincs ideális munka, nincs etalon munkahely, nincs nagykönyvben megírt állás, csak egyéniségek vannak és a hozzájuk illő vagy nem illő munkakörök, hivatások, állások. Minél pontosabban tudjuk, hogy mire vágyunk, annál jobban körvonalazódnak a céljaink, annál több hittel és reménnyel gondolunk a vágyott munkára, annál pozitívabb gondolatokat generálunk, amelyek megfelelő folyamatokat indítanak be.

Hasonló hasonlót vonz, tehát bármilyen hihetetlen, pontosan olyan állásokat fogunk megpályázni illetve munkaköröket betölteni, amilyeneket megengedünk magunknak.

Hegedüs Erika

Comments

comments