Egy gondolat mára
  • Nem szabad az elmédnek utasítást adni arra, hogy valamit NE tegyen. Tudatalattidnak arról kell tiszta képet kapnia, amit el akarsz érni. Andrew Matthews

Mit üzen az Országtorta az álmainkról?

Nem kell nagyon édesszájúnak lenni, hogy tudjuk, lassan összeforr augusztus 20-i ünnepünkkel az Országtorta megválasztása. 2007 óta lehet nevezni erre a megtisztelő címre, amelyre egyre többen pályáznak is. “Az alapötlet egy születésnapi torta, amelyet nem egyszer vágunk fel egy helyen, hanem egész évben mindenki országszerte több cukrászdában meg tud kóstolni.” – olvastam a neten. Fogalmam nincs, hogy ez a mondat kinek az alapötlete volt, a Miniszterelnöki Hivatalnak vagy Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének, de igazából teljesen mindegy. Van benne számomra egy kicsi spiritualitás, érzelem, játék. Egy közös ünnep attól is szép, hogy jelképesen ugyanabból a születésnapi tortából fogyasztunk az ország megannyi pontján. Érdemes ezt továbbgondolni… bár most kicsit másról szeretnék írni.

Amikor először hallottam, hogy másodszorra is ugyanaz a salgótarjáni kis kézműves cukrászda nyerte e megtisztelő díjat, elmosolyodtam. Akik azt mondják, hogy biztos politika, gazdaság, érdek, manipuláció stb. van mögötte, annak nem árt tudnia, hogy ezek a folyamatok, amíg eldől, hogy ki lesz a győztes, nagyos sok rostán mennek keresztül. Eleve van négy forduló és első körben anonim nevezéssel választják ki a legjobb tízet. Amúgy elvileg semmi meglepő nincs abban, hogy valaki másodszorra is megnyeri e díjat, hiszen – bár nagyon sok cukrászat pályázik évről évre – a Zila Kávéház már négyszer (!!!) megnyerte. Amúgy, aki volt az Üllői úti cukiban, talán nem is lepődik meg ezen.

Álmok nélkül nem érdemes

Hosszú évek óta dolgozom életvezetési trénerként, nagyon sok témával találkoztam. A kedvencem azok, amikor azt keressük ügyfeleinkkel, hogy mitől kerültnek tartósan lelkes állapotba, hogyan tudnak áramlásban maradni, mi lehet az életcéljuk, amelyet megtalálva aztán minden más életterületük virágzásnak indul. Nem tudom, hogy miért ez lett a fő csapásirányom, de az évek múlásával azt vettem észre, hogy a fűszer, a szenvedély, ami lelkesít, ami tüzet ad az élethez, nélkülözhetetlen, ha ÉLNI szeretnénk és nem csak szimplán túlélni. Természetesen a mai napig gyakran kapok néhány soros vagy épp több oldalas leveleket, amelyben írójuk arra kér, hogy egy gyors válasszal oldjam meg az évtizedes tekervényeit. Mára elég nagy rutinom lett abban, hogy olvassak a sorok között, pontosan érzem, hogy ki az, aki nem is akar igazán változtatni a sorsán, csak egy jót akar panaszkodni, megkönnyebbül a ventillálástól és reménykedve, érdemi tettek nélkül megy tovább, hogy a holnap majd valami jót hoz el…

…………

Miért érintett meg annyira a salgótarjáni fiúk üzenete? 

Egyrészt csodálatos dolog ha valami olyan motivál bennünket, hogy valami “igazit” alkossunk, ami nem biztos, hogy a tömegigény kielégítésére alkalmas, az sem biztos, hogy könnyebb út, mégis megadja azt az érzést, hogy többé, jobbá tehetjük azok életét, akikkel kapcsolatba kerülünk. Jó lenne ezt a riportok nézése és hallgatása közben gyorsan továbbgondolni a saját álmainkra, terveinkre levetítve.

Másrészt nagyon fontos mentalitást mutat nekünk. Kell az álom, kellenek tiszta célok, pontos terv, akár lemondás, tanulni-vágyás, kell a kitartás, alázat, megszállottság, szenvedély, nyitottság, kíváncsiság, öröm és képesség az eredmények elfogadására, megbecsülésére és megtartására illetve azok további fejlesztésére. Igen, nem egy statikus dolog ez, folyamatosan változik, így bennünket is állandóan mozgásban tart. A sikerért tenni kell, de hiába van benne oly sokszor könny és veríték, aki áramlik a folyamataival, az mégis élvezi és bármikor visszanéz, nem cserélne senkivel és utólag nem bánja meg, hogy akkor, amikor beleállt, odatette magát, akkor inkább így döntött, ahelyett, hogy oly sokakhoz hasonlóan sült-galambra várt volna egy padon ücsörögve.

…………

Nem jön automatikusan a siker?

Nem bizony. Természetesen volt már példa a világtörténelemben, hogy valami elindult és azonnal hasítani kezdett, de azért jó ha tudjuk, hogy a legtöbb siker mögött jó pár év tanulás, felkészülés, próbálkozás, akár kudarc és tapasztalás volt, ami végül átfordult. Igen, tudjuk, hogy az emberiség kollektív szinten nagyon hasonlóan működik fő csapásirányokat tekintve. A legtöbben a sikert csak irigyelni szokták, egyetlen porcikájuk sem kívánja a megelőző befektetést, lemondást, hozzáállást. A kanapéról távirányítóval a kézben sokkal egyszerűbb rámondani valamire a tutit, mint felemelni a popsit és átgondolni, hogy miben vagyunk jók, miért is jöttünk erre a Földre, van-e bennünk több, mint amit eddig a felszínre hoztunk.

…………

Mit tanulhatunk ettől a két fiútól?

Elsőre azt kérem, hogy mielőtt válaszolnál rá, gondolj a saját álmaidra! Lehet, hogy középkorú vagy, de akár még előtte… bár egy ideje tudom, hogy 78 évesen is lehetnek új céljaink, amelyek megújuló életenergiával képesek feltölteni, tehát nem tudom elfogadni, ha azt mondod, hogy nem lehet, nincs rá lehetőséged, ez a vonat már elment stb. Pontosabban mondhatod, de akkor tudd, hogy a saját hitrendszereid, berögzült mintáid, önértékelésed alacsony foka, lustaságod vagy épp kényelmed zár be egy olyan dobozba, amelynek falai sokkal-sokkal kisebb mozgásteret adnak, mintha engednél az álmaidnak és szárnyalnál.

Ha kész vagy saját válaszaidat megkeresni, akkor jöjjenek a kérdések:

Hiszel abban, hogy annyit kapsz vissza az élettől, amennyit beleteszel?

Mennyire gondolod úgy, hogy legfontosabb, hogy szeretetből csinálj bármit?

Mennyire ismered önmagad, hogy pontosan tudd, mi ad örömet, mikor vagy elemedben, mitől tudsz tartósan alkotó fázisban maradni?

Tudod, hogy ki vagy? Tudod, hogy mi az, ami a hivatásoddá válhat, hogy úgy szeresd, hogy közben magadat is szeresd?

Azonosulni tudsz azzal, hogy akkor leszel tartósan lelkes, ha az alapja az álmaidról szól?

Tudsz akár “rögeszméssé” válni, hogy olyan kitartó legyél, hogy a lemondások is beleférjenek a folyamataidba?

Képes vagy gyermekedként kezelni az álmodat, célodat, ami értelmet ad az életednek?

Szerencsések azok, akiknek vannak álmai. Szerencsétlen helyzet, hogy mindenkinek vannak álmai, csak kevesen figyelnek rájuk. Mennyire hallod meg a saját üzeneteidet, amelyek a céljaidról, terveidről akarnak üzenni?

Van, hogy az álom csak sima álom marad, ha nem teszünk bele tanulást, tudást, ismeretet, saját ötletet. Van benned alázat, hogy befogadd az ismeretlent, az újat, hogy aztán összeálljon a Te saját, egyedi utad?

Van benned kíváncsiság, hogy folyamatosan kitalálj és megalkoss valamit, amit még nem próbáltál ki, amit még nem csináltál meg, de menet közben formálódik benned?

Hiszel benne, hogy kimeríthetetlen az új, akármilyen területen akarsz érvényesülni, ha igazi vagy, szívvel és lélekkel teszed, tiszta célokkal, valódi meggyőződéssel?

Bízol abban, hogy mindenkiben van tehetség, csak mivel nagyon eltérő és sokszor rejtett, mély önismeret és valódi nyitottság kell a saját tehetségünk felismerésére és kivirágoztatására?

Tiszta benned a kép, hogy mitől tudsz “jót” adni, amitől többé válik az a világ, amelyben megfordulsz, ahol tevékenykedsz?

Érted azt, hogy minden apró részlet hozzájárul a nagy egészhez, amely adja a Teljességet?

forrás:

forrás:

Ahhoz, hogy megtaláld a vágyott szabadságot, nagyon fontos megtalálni a saját utad. Nem fog működni ha panelekben gondolkodsz, mások mintáit veszed elő és hűen másolod. Az sem segít, ha ötletet lopsz és agyatlanul követed, mert talán a Te egyéniséged egészen más úton engedne kinyílni. A szabadság nagyon mást jelent sokaknak, az olvasók közül sokan egyáltalán nem tudnak vagy akarnak a sorok között olvasni. Talán Te azok közé tartozol, akik pontosan úgy értik, ahogy és amiért most ezt a bejegyzést írtam. Ha képes vagy figyelni magadra, mélyülő önismereted egy gazdagodó önbizalommá növi ki magát, akkor egyre pontosabban ráérzel a keresett ízre a szádban, dobbanásra a szívedben, lüktető ütemre az ereidben. Akkor tudod, hogy mikor vagy a “helyeden”, már nem tudsz és nem is akarsz hazudni önmagadnak. Akkor már nem akarsz versenyt futni az idővel, mert pontosan tudod, hogy azt fogod beteljesíteni, amiért idejöttél és pontosan annyi idő alatt, amennyit terveztél magadnak. Ha elbuksz, van már annyi önkritikád, hogy sebnyalogatás helyett kimondod, hogy nem biztos, hogy minden tőled telhetőt megtettél az ügy érdekében és egy alapos, aktív és őszinte újratervezés után ismét beleállsz a történetedbe…

… ugyanis a valódi életfeladataink nem tűnnek el, mint egy röpke álom vagy az ég felé szálló szappanbuborék. Azok “kísértenek”, vissza-visszajárnak, utat mutatnak, jelzéseket hoznak, hogy vedd észre a sok kanyar helyett végre mehetnél a saját utadon is.

Macerás? Nos első ránézésre, talán igen. Na és?! Hazugságok tarkíthatják az utat és sok-sok önigazolás? Előfordulhat, hogy kihelyezzük a döntéseinket mások kezébe vagy épp a Sorsnak adjuk át… miközben a “sors” pont azért drukkol, hogy nyisd már ki a szemed és a szíved, és vedd végre észre, hogy mi dolgod van a saját életeddel!

Keskeny út? Igen. Az emberiség nagy része azt fogja mondani, hogy az ő élete értelme mondjuk egy gyermek, így a saját életét nem is igazán tekinti önállóan értékesnek. Mások azt mondják, hogy karma szinten korlátozva vannak és el kell fogadni, hogy az adott keretek nem adnak semmilyen mozgásteret. Lesznek olyanok, akik pontosan tudják, hogy a gazdaság, a felvett kölcsön, a politikai döntések, a kormány vagy épp az EU az oka mindannak, hogy az egyéni álmok sosem jönnek ki a spájzból. Igen, vannak olyanok is, akik az összes aktív idejüket mások életének fürkészésével töltik és a pletyka lesz a tartós szint, ami reményt és értelmet ad az elcseszett történeteinek, hogy na lám másoknak sem jobb. Igen, sok féle és fajta történet létezik… de az a jó benne, hogy ezzel Neked nincs dolgod. A világot össztársadalmi szinten nem lehet felrázni és kiforgatni betokosodásából. Egyénileg igen… de az az egyéni szint mindig Nálad, nálam, nálunk kezdődik.

Személy szerint most nagyon hálás vagyok Szó Gellértnek és Szó Dánielnek, és természetesen az édesanyjuknak, Szó Katalinnak, mert egyrészt fantasztikus tortákat alkotnak… de ezen túl sokkal fontosabb valamit mutatnak, tanítanak. Visszaadják a hitet, önmagunkba. Ami nagyon nem kis dolog.

Az élet szép! Mondtam már?

Hegedüs Erika

kösziamegosztást

 

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?