Egy gondolat mára
  • Életünkben elérkeznek azok a pillanatok, amikor nyitottak vagyunk új információkra. Egészen addig, valami majd kiszúrja a szemünket, de mi mégsem vesszük észre. Andrew Matthews

Miért vásárolunk ennyi “kenceficét”?

Annyi fájdalom ér bennünket a hétköznapokban. A főnök cseszeget, a kollégák furkálódnak, szülőkkel túl sok az összezördülés, a kedves sem annyira kedves mostanában. Talán a gyerek is engedetlen vagy épp a barátnők hagynak cserben. Az is lehet, hogy nagyon hideg van, esik az eső vagy nincs otthon vacsora.

El tudjátok képzelni, hogy mennyi próbatétel éri naponta a lelket??? A kisördög pedig ott ül a vállunkon a fülünk mögött és egyenesben nyomatja, hogy szükségünk van valami kényeztetésre. Nehogy már azonnal hazamenjünk, otthon csak a feladatok várnak. Egy rövid “kanyar” nem akkora idő és máris a bevásárlóközpont kirakatai előtt ácsorgunk.

Szükségem van szeretetre

Mivel legtöbbször képtelenek vagyunk késleltetni vágyaink beteljesülését – mondjuk konkrétan holnap már ráér a kedves és nagyon fog szeretni, csak ma van ezer dolga… legtöbbször nekünk nőknek ilyenkor összedől a világ…  – képtelenek vagyunk várni, azonnal orvosolni kell a világvége hangulatunkat. Ha tudatosan látnánk önműködő mechanizmusainkat, bölcsességünket előhívva sok-sok pénzt, későbbi lelkiismeret furdalást és hasonlókat spórolnánk meg.

Ha nem csípjük nyakon egónk követelőzését? Ilyenkor aztán beindul a vásárlás, költekezés különböző formáiban. Számos formája nem károsítja egészségünket közvetlenül, de a kozmetikai ipar termékei korántsem annyira ártalmatlanok, mint elsőre gondolnánk.

Miért a krémek?

Valahogy úgy gondoljuk, hogy kell a lelkünk kényeztetéséhez a testünk “jól-tartása”. Nagyban wellness-hétvégék, day-spa napok, kozmetikai kezelések stb. Kicsiben? Fél óra egy “kencés-üzletben”, aztán haza és találkozó önmagunkkal a tükör előtt. Valahogy mindig ott van bennünk az érzés – na végre, most megvettem azt a krémet, amitől végre szebb lesz a bőröm, eltűnnek a ráncaim, simább lesz az arcom, hidratált és selymes… és az egésztől fiatalabb leszek. Vagy legalább fiatalabbnak látszom.

Mi a baj ezzel?

Ha kellő tudatossággal közelítünk a témához, akkor semmi baj ezzel. Mindenki maga döntse el, hogy amivel teletömte az otthonát – sokszor szeszélyből, pillanatnyi felindulásból, reklámok impulzusaitól vezérelve – azok pontosan mit is szolgálnak. Valóban a szépséget? Egészséget? Valódi harcot a fiatalság megőrzése érdekében? Vagy egyszerűen egy jól felépített marketing-világ programozottan működő fogyasztóivá válunk?

Hogyan működik a rendszer?

Az ismétlés minden program alapja. Az agy számára független, hogy pozitív vagy negatív a léleknek/testnek, elég ha sokszor éri ugyanaz az impulzus… befogadja. Konkrétan. Bármelyik újságot kinyitva csodaszép nő figyel a krém mellett. Ahogy a reklámban is vagy az óriásplakáton. Sokszor halljuk, látjuk, ismerőssé válik, felkelti az érdeklődésünket, mi is birtokolni akarjuk. Azt reméljük valahol mélyen, hogy ugyanolyanok leszünk… Szabadok, fiatalok, erősek, energikusak, szexisek, vonzóak és társaik.

Azon mindig sokat gondolkodtam, hogy bizonyos termékeket hogyan lehet annyira nyomott áron értékesíteni, hiszen ha kiszámolom a dobozt, matricát, gyártást, reklámot és társait… felmerül bennem a kérdés, hogy mennyibe kerülhet maga a termék, ami benne van. Ciki vagy sem, de én egy jó ideig még azt sem tudtam, hogy mennyiségileg csökkenő sorrendben kell feltüntetni az összetevőket a tégelyen. Erről itt írtam már korábban.  A “titokzatos” latin nevekről is volt már korábban egy bejegyzésem itt.

Az is lehet, hogy nem is figyelünk rá tudatosan, mert más dolgok foglalkoztatnak. Futtában, az áruház polcai előtt, mégis tudatalattinkra kapcsolva azt a krémet emeljük le, amelyikről már jött korábban valami hatás.

Mert rohanunk. Ha nem foglalkoztunk otthon/munkahelyen előtte a témával, akkor nagyon gyakran az idő szorításában vásárolunk. Ha ráérünk, akkor sem azzal töltjük az időnket, hogy a termékek összetevőit olvasgassuk. Nem így szocializálódtunk, nem mutatták meg, nem élvezett sehol sem prioritást. Kár.

Érdekes anyagot készített anno Frei Tamás a Dosszié számára. Elgondolkodtatót. Emlékszel rá? Itt írtam erről, sőt a riportot is linkeltem, ha van időd, nézz bele! Már csak azért is, hogy saját véleményed legyen róla.

Ha nem rohanunk, akkor meg túl sok információval árasztanak el, összezavarodunk, sokszor úgy érezzük összeroppanunk az info-halmaz súlya alatt. Elgondolkodtál azon valaha, hogy van-e tudatosság a folyamatos információáradat mögött? Mi van akkor, ha pont azért felejtesz el gondolkodni a mögöttes dolgokon, mert egyszerűen nem tudod, hogy mit higgy el, mire figyelj, mit vegyél komolyan… Bámulatba ejtő a manipuláció sokszínűsége. Nem?! 🙂

Hegedüs Erika

Comments

comments

Miért vásárolunk ennyi “kenceficét”? bejegyzéshez 2 hozzászólás

  • Cinzina szerint:

    Na, hogy rendszeres legyek, íme az én véleményem: szuper kis cikk!! Sokszor a vásárlás éppen olyan kényszeres, mint rágyújtani egy cigire, meginni egy sört, vagy elfogyasztani egy kis nasit (nálam konkrétan ez az utóbbi működik – még mindig). Az most teljesen mindegy, hogy mit veszünk, a lényeg az, hogy azért jutalmazzuk magunkat haszontalan dologgal – mert az, ha van már egy nappali krémünk, de láttuk a reklámot, ezért megvesszük azt a másik fajtát, hátha az jobb -, mert csak így tudjuk pótolni azt a hiányt, ami hatalmas űrként tátong a szívünkben. És a legtöbben el is hisszük, hogy ettől kielégülünk és boldogok leszünk! Pedig ha megkérdezzük magunkat, és nem hazudunk végre magunknak, akkor rájövünk, hogy az egész semmit sem ér, pláne nem lehet vele pótolni a szeretetet. Szeretet alatt pedig azt az igaz, csodálatos, Isteni érzést értem, amit még nekem is nehezemre esik beengedni, átélni. Húsvét alkalmával Jézussal meditáltam – csodálatos volt, angyalokkal szárnyaltam, ám hirtelen nagyon megijedtem, és sírni kezdtem – nem mertem Őt beengedni a testembe, lelkembe. Hagytam, hogy a kezemet fogja, de annál közelebb nem tudtam Őt engedni – s elmondta, hogy ehhez meg kell bocsátanom magamnak mindent, amit valaha tettem és rossznak ítéltem meg (mert NEM, nem a szüleink ítélik meg rossznak azt a cselekedetet, hanem mi magunk, a szüleink csak ennek kivetüléseként dorgálnak meg bennünket!). Ez pedig korántsem olyan könnyű, mert a megbocsátás is rétegenként tud megtörténni. Először csak karcolja a felszínt, aztán már kis árkot húz bele, majd egyre mélyebbre és mélyebbre megy – nos, ez a valódi megváltás. Ám ehhez csakis MI MAGUNK kellünk. Nem a párunk, nem a szüleink, csakis mi magunk tudjuk megváltani magunkat, hogy aztán befogadhassuk Jézus feltétel nélküli, kristálytiszta szeretetét.
    Szoktam mondani, hogy ami nincs benned, az nem hat rád. Ez igaz bármilyen fizikai dologra, tekintettel az ételre, a kozmetikai szerekre – vagyis mindenre, amivel a mai világ elmélete szerint mérgezzük magunkat. Szeretettel ajánlom Villás Béla A bűn című előadását. Részletesen elmeséli a beavatásának történetét -a hol csak azért nem halt meg a méregtől, mert az utolsó pillanatban megbocsátotta magának, hogy azt lenyelte… Szóval, nem fizikailag mérgezzük magunkat, hanem lelkileg. És ha a lelki dolgokkal tudunk foglalkozni, a fizikai méreg már nem tud (annyi) kárt okozni (ezért tudok fogyni napi egy tábla csokoládé megevése mellett). De kivétel nélkül MINDIG az élet igazolja vissza, hogy valóban változtunk-e belül, valóban megbocsátottunk-e magunknak és másoknak. Mert aki idáig eljut, az már van olyan tudatos, hogy nem mutogat kifelé.

    • Era
      Era szerint:

      “Szóval, nem fizikailag mérgezzük magunkat, hanem lelkileg.” – köszönöm Cinzina, fontos gondolat, amit érdemes mindannyiunknak magának megvizsgálni önmagában. Igazad van, ami nincs bennem, az nem hat rám. Ma is lesz mit átgondolnom! Köszönöm!!!

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?