Miért van tele a hócipőnk a Teliholddal?

Közzétéve: 2015. február 3. | Szerző: Era

Költői a kérdés e cím, mert semmi értelme nincs.

“A hold állandó átmenete egyik fázisból a másikba afféle lüktetésként, dinamikus és állandóan változó energiaként ömlik át rajtunk, akár a mindent elöntő, majd visszahúzódó apály és dagály. Az, hogy miként reagálunk erre az égi lüktetésre, megszabja viselkedésünket és reakcióinkat a minket érő ingerekre.

Ha megtanuljuk megcsapolni ezt az energiát, összhangban élni ezzel a ritmussal, rendelkezésünkre áll a pillanat ereje. Nem az ár ellen úszunk, hanem együtt lebegünk vele, erőfeszítésünket összehangoljuk a természet erőivel.

Ha nem vagyunk összhangban ezzel a természetes ritmussal, energiánk és időnk jelentős részét fordítjuk arra, hogy az ár ellen haladjunk, frusztráció, depresszió lehet az eredménye.” – írja egyik kedvenc könyvemben Lori Reid.

Nagyon úgy néz ki, hogy akár tudunk róla, akár nem, akár érzékeljük az összefüggéseket, akár nem, az attól még VAN és MŰKÖDIK. Csodálatos egység, óramű pontosság, varázslatosan egymásba kapcsolódó részletek.

Teljesen felesleges mesélnem a gravitációs erejéről, amely akkora erőt képvisel, hogy menetrendszerűen a Föld tengereiben ár-apály jelenséget okoz, de ezen túl minden más vízre, sőt növényre, élőlényre hatással van, hiszen hat az állatok (pl. a madarak vándorlása) illetve az emberek testét alkotó vízre. Mindenre! A hangulatingadozásainkra, érzelmi állapotunk változásaira. Ingerlékenyebbek vagy fejfájósabbak lehetünk, nyomást érezhetünk az alhasunkban vagy épp a mellkasunkban. Sírósak vagy épp haragosak és hisztisek is lehetünk, attól függően, hogy a Hold épp melyik jegyben vándorol és melyik holdfázis zajlik épp. Menstruációs ciklusunk is együttműködik a Hold változásaival, ha minden más faktort kiiktatunk és békében képesek vagyunk együtt létezni a természettel.

Sokan mondják, hogy a Telihold ideje ünneplésre adhat okot, jó apropó lehet összegzésre, lezárásra, befejezésre, elengedésre, rendrakásra. Holnaptól fogyóban lesz, eredményesebb lesz a fogyókúránk is.

A Telihold a jókívánságok ideje is, sokan ilyenkor “szertartásokat” tartanak. Az én kedvencem az, amikor egy fehér vagy inkább zöld gyertyára ráírjuk egy tollal, fogvájóval vagy ceruzával a kívánságunkat. Tömören, lényegre törően, érthetően, tisztán (lehetőleg jelen időben, tagadások nélkül) – pontosan úgy, ahogy örömmel vennénk, ha “megjelenne” az életünkben. Nem kell, hogy látszódjon a szöveg, magunknak csináljuk, a tartalom a lényeg. Én elkezdem valahol és szépen írom körbe-körbe, amíg van hely a gyertyán és a szívemből jön a diktálás. Ha elkészült, keresek egy stabil helyet, ami biztonságos, rend van körülötte és meggyújtom, hagyom, hogy végigégjen – elvigye jókívánságomat az Univerzumba. Egy korábbi Telihold alkalmával csodálatos fénytörés is kísérte a gyertya lángjának táncát. Olyan varázslatos volt, hogy jó ideig révetegen figyeltem, mert nem tudtam elszakadni a látványtól. Le is fotóztam, íme >>>

A másik “szertartás” kicsit hosszabb, nem is Teliholdkor kell kezdeni, de aki csinálja, annak ma is van feladata vele. Ha nagyon vágyunk egy új otthonra, egy új munkára, egy igazi társra, akkor szedjük össze a gondolatainkat, nem kell sietni, szánjunk rá időt, hogy pozitívan, jelen időben, optimistán összegezzük, hogy milyen is az AZ. 🙂 Ha ezzel elkészültünk, akkor az Újhold estéjén (amikor már Újhold van, tehát ha az hajnalban van, akkor következő este!) egy gyertya mellett írjuk le a listán, szépen letisztázva. Olvassuk el, meditáljunk rá, gondoljunk szeretettel rá, majd hajtsuk össze, tegyük be egy műanyag irattartóba, azt is hajtsuk össze és így helyezzük az ablakba, egy cserepes fehér virág alá. A virágot úgy kell elhelyezni, hogy a Hold “lássa”. Újhold után, ahogy dagad a Hold, úgy viszi az üzenetünket az Égiek felé… majd Telihold előtti este be kell venni a listát, hiszen a fogyó Hold elvinné mindazt, ami eddig épült. Telihold éjjelén a meggyújtott gyertya mellett újra kell olvasni a listát, rámeditálni, végiggondolni, majd a következő két hétre a fiók mélyére rejteni. Feladatunk Újholdkor lesz ismét, amikor Újhold utáni első este előszedjük a listát, gyertyagyújtás után újraolvassuk, meditálunk majd kihelyezzük az ablakba a fehér virág alá…

Nagyon fontos tudni, hogy a köztes időben éberen kell figyelni, hiszen a MI eredeti tervünktől nem fog eltérni semmi, minden precízen követi az eredeti “utasításainkat”… szóval leginkább azzal van dolgunk, hogy figyeljünk az égi jelekre, belső sugallatokra, álmokra, képekre, hirtelen jövő megérzésekre. Ha a sors egy váratlan telefonhívás formájában üzen, akkor arra kell felelni, ha egy kolléga helyett kell egy előadásra elmenni, akkor arra, ha a szomszéd beteg kisgyerekre kell egész este vigyázni a kedvenc mozifilmünk helyett, akkor arra. Nem mindig jönnek úgy a kanyarok, ahogy a szappanoperákban történik és nem minden feladat van piros masnival díszdobozba csomagolva. A belső meggyőződésünk, igazi hitünk, saját utunk, megtett belső munkánk fog tükröződni eredményeinkben, hogy milyen munkát, otthont, társat “engedünk meg” magunknak az adott életszakaszunkban.

Ennyire egyszerű. Mi meg sokszor elbonyolítjuk. Meg is van az eredménye, semmit sem értünk sokszor a Világból.

Forrás: alphacoders.com

A vetített mozinak nem sok köze van a valódi világhoz, bármennyire is valóságosnak tűnik, most bátran lehet velem vitába szállni – állom. Azt hiszem, hogy hiába tudunk a Föld másik felén zajló gazdasági korrupcióról, hiába tudunk a szomszédban zajló értelmetlen öldöklésről… mind-mind vetítés. Nem tudok fontosabban annál, mint az, hogy amit épp megélsz – TE és nem más! – az épp milyen. Mennyire vagy békében a gondolataiddal, mennyire visznek azok le a mélybe, milyen szinten érted, hogy csak a Te dolgoddal kell foglalkoznod, képes vagy-e látni, hogy okoskodás helyett olykor jobb csendben figyelni, felismered-e, hogy a dagadó feszültségedet akár sporttal is levezetheted, ahelyett, hogy boldog-boldogtalant bánts vagy megalázz. Vajon látod-e, hogy azért, mert bizonyos érzelmi állapotban ténynek látsz valamit az korántsem biztos, hogy az? Ahogy Te magad is képes vagy óráról-órára változni, ugyanezt megengeded-e másnak? A nézőpontjaink tükrözhetnek bennünket, ideológiánkat vagy csak éppen aktuális pillanatnyi érzésünket. Tudod, érted, hogy EMBER vagy, aki együtt lüktet, változik, érez a Világ megannyi más alkotóelemével?

A Hold nagyon gyorsan lefutja a körét, így 28 naponta menetrendszerűen érzékelhetjük, hogy milyen kicsi porszemek vagyunk a gépezetben. Talán pont ezért, nem nehéz elképzelni, hogy az összes többi hatás milyen szinten és mélységben képes behálózni testünket, lelkünket, szellemünket…

Aki marad inkább a materialista megközelítésnél, annak nem marad más, mint, hogy bűnbakokat keressen a benne zakatoló változásokra, feszítő érzésekre. Ha szerencséje van, akkor talál és megnyugszik (időlegesen).

A többiek? Nos nekik is azt tudom mondani, mint magamnak – csendes alázattal, belső vigyorgással, visszafogott félelemmel, de csodáljuk a Világ elképesztő összhangját és fogadjuk el, hogy a bennünk zajló változásokat tükrözik vissza… illetve az Univerzum alkotóelemeinek energiái és hatásai jelennek meg bennünk, sugározzuk vissza azokat. Nem véletlenül mondják: ahogy fent, úgy lent, ahogy bent, úgy kint.

Bizony.

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK: