Egy gondolat mára
  • Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek. Andrew Matthews

Kezeljük a kiégést!

Volt már szerencséd hozzá? Nem? Szerencsés vagy! Nem is tudod, hogy mennyire!

A szakirodalom Burnout szindrómának nevezi azt az állapotot, amikor az ember olyan rossz helyzetbe kerül (stressz, folyamatos lelki terhelések, mentális vagy fizikai kimerültség miatt), hogy reménytelennek érzi a létét, menet közben elveszíti céljait, álmait, nehéznek érzi a mindennapjait.

Bárkinél megfigyelhető, aki több területen igyekszik teljesíteni, hogy a lelkes időszakot követhet egy kedvtelen vagy csökkent lelkesedésű időszak.

Aki próbálta, tudja, hogy lehet egy ideig maximálisan teljesíteni és megosztani a figyelmünket, de aztán jön a megtorpanás. Természetes, hiszen teljesítőképességünk véges, szembesülnünk kell azzal, hogy nem tudunk egyformán maximálisan teljesíteni mindig mindenhol, mert ilyenkor folyamatos stressz jellemezheti az életünket. Fontos tudni, hogy a kiégés nem egy egyszeri jelenség, ciklikusan ismétlődik az életünkben, ezért ennek megfelelően kell felkészülni rá.

 

Mi okozza?
Számtalan napi kudarc érhet bennünket, sérelmek, konfliktusok. Munkahelyi elnyomás, agresszió, személyeskedés, intrika esetleg veszekedés. Ezeken túl további stresszt okoz, ha úgy éljük meg, hogy nincs elég időnk a családunkra, önmagunkra, pihenésünkre. Ha mindezek halmozottan jelentkeznek, akkor a szervezetünk is gyengül, csökken az ellenálló-képességünk, esetleg az alvásba menekülünk, hogy ne kelljen szembesülni a problémákkal.

Milyen tünetei lehetnek a kiégésnek?
Alvászavarok, fáradékonyság, fejfájás, migrén, testsúlyváltozás vagy éppen pszichoszomatikus megbetegedések.

Hogyan ismerhetjük fel önmagunkban vagy a szeretteinkben?
Nagyon sok tünet van, amely felváltva, időnként akár több is jellemző lehet: kiábrándultság, bizonytalanság, reménytelenség, cinizmus, ingerlékenység, önértékelési zavarok, elégedetlenség a feladatainkkal kapcsolatban, emberi kapcsolataink csökkenése (barátok, család elhanyagolása), csökkenő szabadidős programokra igény, szorongás, állandó szomorúság, depressziós tünetek. Esetleg a felelősség folyamatos hárítása, menekülés a problémák ill. feladatok elől (gyakori betegállomány, kollégák kerülése, állásváltoztatás).

A kiégés szakaszai
1. szakasz: Lelkesedés időszaka
Lelkesedés, aktív kommunikáció, nyitottság jellemzi mind a munkahelyen, mind a magánéletben.

2. szakasz: Realizmus
A munkahelyen a lelkesedés alábbhagy, de a kreativitás még megmarad. Együttműködés és elkötelezettség jellemzi, ám megjelenik a távolságtartás. A harmadik szakaszba általában azok esnek át, akik nem tudják megtalálni az egyensúlyt a munka felé való elkötelezettség és a távolságtartás között.

3. szakasz: Stagnálás, megrekedés
A kiábrándulás folyamata és a taposómalom jellemzi. A nyitottság, az érdeklődés és a teljesítőképesség is csökken. Az illető kezd befelé fordulni, és ha nem lép időben, azt veszi észre, hogy már nincs megállás.

4. szakasz: Frusztráció
Ebben a fázisban már olyan érzések jönnek elő, mintha csupa rossz dolog történne az életben. Feleslegesnek és üresnek érezheti magát, talán tenne ellene, de folyamatosan növekszik a feszültség. Mindenhol, a munkahelyen, otthon, önmagával szemben is csak a rosszat látja.

5. szakasz: Apátia, fásultság
Feszült és kimerült, leterheli minden emberi kapcsolat. Gyakorlatilag észre sem veszi, mi történik már vele, robot módjára éli túl a napokat. Nem lát kiutat, bánatában azt sem veszi észre, ha valaki segíteni szeretne. Ilyenkor mihamarabb egy új nézőpontból kell vizsgálódni, életmódváltásra, gyökeres változásokra van szükség!

Van megoldás!
Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy a kiégés igazából olyan mély állapot, amelyet egyedül szinte reménytelen leküzdeni, külső segítségre van szükség! Megelőzni akkor tudjuk, amikor már túljutottunk egy hasonlón, és a szakember segítségével megtanultuk a megelőzés eszközeit.

Rá kell néznünk saját életünkre, meg kell vizsgálnunk mindennapi rutinjainkat, és meg kell találnunk azon területeket, ahol érdemes lehet új munkastílust vagy módszereket kipróbálnunk. Egyszerűbb esetben fel kell ismernünk, hogy tudunk-e megújulni. Átkeretezésnek nevezik, ha ugyanott maradunk, de változtatunk a hozzáállásunkon, úgymond nézőpontot váltunk, amitől változik a hozzáállásunk és ettől a környezetünk reakciói is. Nem árt tisztáznunk magunkban, hogy életünk milyen értékrend szerint alakul, és mi lenne az, amely szerint alakulnia kellene. Néha mindenkinek meg kell állnia és megfogalmazni, hogy miért teszi azt, amit, mi a motivációja és miért nem változtat. Nem árt megvizsgálni, hogy hol tarthatunk a kiégés folyamatában  főleg, ha tudjuk, hogy ez ciklikusan ismétlődik minden ember életében.

Fontos, hogy megtaláljuk a legfőbb stresszforrást:  munkahely, párkapcsolat, családtag, élethelyzet, saját testünk stb.  és változtassunk rajta. A kiégést soha nem a körülmények okozzák, hanem az, ahogyan megéljük, amilyen hatással van ránk. Nézzünk szembe a tarthatatlan dolgokkal, tisztázzuk, mit akarunk valójában az élettől, és kezdjünk el rendet tenni önmagunk körül.

Érdemes átgondolni, hogy jó-e ha folyamatosan magasra tesszük saját mércénket, de az önbizalomhiány vagy helytelen énkép is sikertelenség érzetet adhat, ami kiégéshez vezethet. Fel kell ismernünk az elnyomó személyeket munkahelyünkön, családunkban, akik folyamatos lelki terrorral támadnak. Meggyőződésem, hogy egy ideális munkahelyi környezetben, egészségesen működő családi és baráti kapcsolatokban a kiégés jelentősen csökkenthető vagy gyorsan kezelhető, kellő odafigyeléssel bele lehet “avatkozni” a folyamatba.

Hogyan változtassunk?
Ha felismerjük önmagunkban, akkor kellő tudatossággal új rendszert vihetünk az életünkbe, amely átlendít a kiégésen.
Pl. igyekezzünk többet aludni (7-8 óra naponta, lehetőleg minél többször éjfél előtt, hogy az idegrendszer regenerálódni tudjon). Aki nem tud aludni, az sétáljon elalvás előtt egy jót vagy olvasson, de semmiképp se a TV előtt várja az álmát. A rendszeres sport is sokat segíthet. Fontos lenne önmagunkkal programot szervezni, kell idő saját magunkra (nyugodt óráinkban tudjuk megvizsgálni céljainkat és az oda vezető utat). Tudni kell nemet mondani, meg kell tanulni beosztani az időnket, hogy legyen idő a kikapcsolódásra, regenerálódásra. Nagyon fontos az egészséges és rendszeres táplálkozás, sok gyümölcs és zöldség fogyasztása. És nem utolsó sorban az egyik legfontosabb, el kell kerülnünk a lehúzó, negatív embereket, akik puszta lényükkel generálják a problémákat. Soha sem tudja a magasabb rezgésű ember felemelni a maga szintjére a negatívot, inkább úgy működik, hogy az alacsonyabb tónusú szintjére csúszik le a pozitívabb személy, ha tartósan a problémás ember közelében van!

Egy kellő önismerettel rendelkező személy megelőző hozzáállásával hatékonyan tudja kezelni saját kiégési ciklusát. Ha nem megy neki, fontos, hogy a környezete (munkahelyi vezető, kollégák, barátok, család) ezt időben realizálja. Bele lehet nyúlni szelíd módszerekkel az életébe, hogy legyen rálátása a problémájára. Vagy önmagunkban, vagy valakivel (pl. egy pszichológus, életvezetési tréner) közösen meg kell vizsgálnunk, hogy jó úton haladunk-e, ennyit várunk az életünktől vagy érezzük, hogy több van bennünk. Ha például nem a belső vágyaink szerint választunk munkát, amely ad megújulást, kiteljesedést, önmegvalósítást, akkor lappangani kezd bennünk a kétely, belső feszültségeket okozva. Egy munkahelyen, ha maradni akarunk, akkor  jó módszer lehet egy továbbképzés, tanfolyam, átképzés, áthelyezés egy másik munkakörbe, ami újra meghozhatja a vágyott sikert, átlendít a kiégésen és segít a megújulásban.

Ha egyértelművé válik, hogy nem lehet megújulni, fel kell ismerni, hogy beleragadtunk és váltanunk kell. Egészen a döntés meghozataláig nagyon nehéz, de ha meghozzuk a döntést, újult erővel előretekinthetünk és megreformálhatjuk életünket. A félelmeinket leginkább úgy tudjuk legyőzni, ha belemegyünk (egyedül vagy külső segítséggel), ugyanis akkor eltűnik és így egy sokkal teljesebb életet élhetünk, amíg újra nem közelít a következő kiégés. Na, akkor kell felismerni, és már tudatosan kezelni!!

Hegedüs Erika
életvezetési tréner, coach

www.tobbvagy.hu

Comments

comments

Kezeljük a kiégést! bejegyzéshez 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?