Egy gondolat mára
  • Álmokat ébreszteni, célokat kitűzni csak úgy lehet, ha azok nem hiú, valóságtól elrugaszkodott ábrándok, hanem szívós munkával elérhetők. Kemény Dénes

Készítsünk Újévi akciótervet? (!)


Nyugi, csak vicceltem. Vagy mégsem? 🙂 Az elmúlt 7 évben volt időm megfigyelni az embereket, amióta a coaching is fontos része az életemnek. Tudom, hogy kényszeríteni, rábeszélni, erőltetni nem lehet, ha nem vagy kész megtervezni és utána következetesen tenni a céljaid, álmaid érdekében, akkor nem is fogsz. Akár január elseje van, akár nem. Sajnálom. Így van….

Egy tervezésnél elengedhetetlen a visszatekintés, összegzés, amikor szembesülsz vele, hogy milyen álom-lufikat igyekeztél fent tartani a levegőben, mik estek le azért, mert nem figyeltél és melyek azért, mert elfáradt a karod. Arra is rálátásod lesz egy ilyen visszatekintésnél, hogy miért voltál képes tenni, hol volt felelősséged és mi volt az, amelyik szintet magadhoz mérve klasszul megugrottál. Kellő őszinteség mellett kirajzolódnak a határok, félelmek és ezer színben látszik a saját lustaságod, önbüntető vagy épp önfelmentő mechanizmusaiddal karöltve.

Amikor visszatekintettem az elmúlt időszakomra, meglepve láttam, hogy 7 éve jellemzően karitatív jelleggel megy el az energiáim nagy része. Három évig közel 400 levélre válaszoltam egy internetes női portálon, rendszeresen járok nyílt napokra ingyenes előadásokat tartani, évek óta blogolok, ahol magánlevelekre válaszolok, itt a fb oldal, amely szintén sok időt, figyelmet és energiát követel, ha ragaszkodom a minőséghez.

A blogomon itt van a hívj meg egy kávéra adománygomb, és bár a cappuccino-t szeretem, de még egy kicsi eszpresszóra sem hívott meg soha senki eddig… de miért ne hihetném, hogy ami késik, az nem múlik?!?

nyíl

Számtalan meghívást kaptam, hogy üljünk be egy teázóba beszélgetni, amelyből szépen kirajzolódott, hogy sokaknak (csak) egy jó beszélgetésre van szüksége… amivel semmi gond nincs, csak be kell látnom, hogy nem fér bele az időmbe, hiszen az úgymond “segítő” beszélgetés senkinek sem jó ilyen formában. Egyrészt sima ventillálásnak használja, aki beszélgetésre hív (anélkül, hogy érdemben elköteleződne a tettei mellett), én pedig karitatív vénám miatt elveszítem az időmet, hogy helyette inkább a barátaimmal beszélgessek vagy ha inkább dolgozom, akkor pénzt is keressek.

7 év, spirituálisan is alkalmas arra, hogy újrarendezzem a sorokat. Van miért tükörbe néznem és saját kérdéseimre válaszolni.
Már napok óta formálódik bennem a rendezés igénye és elkerülhetetlen szükségszerűsége…

Rájöttem, hogy a változás képes megtartani olyan részeket, amelyek jók és támogatóak, de kiegészülhetnek olyan kitételekkel is, amelyek önérdek-érvényesítésünk miatt létkérdés. Tehát! Úgy fog változni minden, hogy a lehető leginkább szolgálja céljainkat és változásra kész részünket, de ne kibillenve, hanem leginkább egyensúlyra törekedve. Érted? Érted!

Tegnap, ahogy a kedvenc fodrászomnál ücsörögtem, hajszárítás közben azt mondta nekem, hogy megírta ám a postitjait (3-4 hónapja beszélgettünk erről kb!!!!), amivel emlékeztetni szeretné magát az új élete fontos lépéseire és folyamatosan kérdéseket tesz fel magában, hogy kinek a dolga, amikor bosszankodni vagy szomorkodni kezd a világában zajló események miatt. Én pedig csak néztem döbbenten, mert rá kellett jönnöm, hogy elképesztő felelősség van minden típusú kommunikációban, mert sosem lehet tudni, hogy melyik mondat indít el bárkit egy olyan úton, ahova már régóta készül.

Összegzés? Ja igen. Van. Maradnak a jó dolgok úgy, ahogy eddig voltak. Lesznek jobb dolgok, ahogy eddig még nem voltak. Ötlet, terv és társai hiány nem jellemző, sőt inkább túl sok van… tehát inkább racionálisan sorba kell állítani, hogy megmaradjon különböző szinteken mindaz, ami segítő, támogató, motiváló egy olyan embernek, aki VALÓBAN kész önismeretén dolgozni… és legyen végre egy magasabb szint, ahol igényei szerint kapja meg a kért figyelmet és támogatást.

Ennyi. Szerintem így első napra bőven elég. Nem gondolod? A Te célkitűzésed már megszületett vagy még kicsit tologatod magad előtt?

Hiába hisszük, hogy a világ megmentése, a szeretet kicsordulása, az aktív belső munka, a nagy felismerések és ténylegesen elindított változások karácsony és szilveszter között történnek. Tévedés.

Az igazi tettek, álom-megvalósítások szilveszter és karácsony között történnek, utána már csak az eredmények fényében sütkérezhetünk vagy dagonyázhatunk.

Így. Másképp is lehet, de most az nem jut eszembe. 🙂

Hegedüs Erika ©
www.tobbvagy.hu – Több van benned, mint gondolnád!

Comments

comments

Készítsünk Újévi akciótervet? (!) bejegyzéshez 2 hozzászólás

  • Cinzina szerint:

    Érdekes, amit írsz. Főleg azzal kapcsolatban, hogy szeretnéd, hogy meghívjanak egy kávéra vagy cappuccinóra, utána meg írod, hogy “csak” beszélgetni nincs időd… Szerintem ezt a paradoxont megéljük még egy páran. Egyre inkább kirajzolódik, hogy az életben a pénz sem fog áramolni (mivel sajnos ellenkezik a természetes mivoltunkkal…), ha az ember valamit nem élvezettel, szívből csinál. Lassan jobb lesz, ha végig gondoljuk, hogy mire van időnk, mire nincs, és amire nincs, abból van-e valami, amit mégis szívből csinálnánk… Mert ha igen, és nem tesszük le azt, amire van időnk de nincs szívünk, akkor szerintem szívni fogunk. Nagyot.

    Az én kéthetes munka nélküli szünetem tele van belső munkával. És persze, hogy az egyik legnehezebb téma jön ilyenkor elő: a teljes semmittevés, mert tényleg, tulajdonképpen nem csinálok mást, csak fekszek egész nap. Ez számomra a legmegterhelőbb, mert ilyenkor teljesen nyilvánvalóan kirajzolódik, hogy MINDEN, amit teszek, csupán pótcselekvés, nincs mögötte a szív, inkább vastag ellenállás, amiből aztán jönnek a befeszülések. A legnagyobb problémám az, hogy nehezen fogadom el azt, ami van, noha nem véletlenül mutatja meg magát. Tulajdonképpen nem eszem sokat (nem zabálok olyan szinten, mint pár évvel ezelőtt), mégis olyan szinten táplálom magam túl, hogy előjön az öngyűlölet, puffadok fel, hízok egy csomót, mert ilyenkor nincs célja az étkezésnek, nem azért eszem, mert éhes vagyok, hanem hogy valamivel lefoglaljam magam, és ha már rosszul vagyok ettől, akkor még eszem egy kicsit, mert akkor már úgyis mindegy… És tisztában vagyok vele, hogy mindaddig, amíg nem békélek meg ezzel, amíg nem fogadom el, amíg nem bocsátom meg, addig elő fog jönni.

    Talán a saját blogomba kéne leírnom (de lehet oda is le fogom), de most itt is jó helyen van ez a kis “vallomás”, hogy a pótcselekvések tömkelege az élet örömének és élvezetének hiányából fakad. Abszolút a szakrális csakrához tartozó terület, ami érinti a gyökércsakrát is, hiszen a pénz utáni kegyetlen hajsza, a túlélésre játszás már a legalsó életterület. Amíg fejben élünk, szívcsakránál alább nem igazán tud szállni az energia, így érthető, hogy a kettes csakra területe sokunknál problémás. Nekem most kezd nyílni a szívem, most tud egy csomó minden távozni, most tudok olyan szemmel nézni a saját helyzetemre, hogy már nem düh és harag van bennem, hane mélységes fájdalom, és megbánás, hogy erre a szintre jutottam. Nincsenek barátaim, akikkel napi szinten lehetnék kapcsolatban (én mit nem adnék érte, ha csak egy beszélgetésre elhívna valaki!), az életemet kitöltik az elérhetetlen emberek iránti mélységes imádat, írok, ahelyett, hogy megélném, és a legrosszabb, amikor az írást magát is megítélem, és szánalmasnak tartom magam. Ugyanakkor visszatekintve a már elmúlt 2014-es évre, olyan kapu nyílt meg előttem és bennem, ami ezeddig zárva volt, ami nem biztosított más sorsot, mint amit gépiesen megéltem. Egyre kevesebb a “fejben eldől” hozzáállás értelme, mert már nem működik. Ahonnan hiányzik a tiszta szív hangja, onnan hiányzik az életöröm, és újabb és újabb kudarcba fullad az akcióterv megvalósítása. Honnan tudjuk, mi a szívünk vágya, ha eddig sosem hallgattunk rá? Ha eddig elnyomtuk, mert nem fér bele abba a szabálykönyvbe, amit az elménk írt, évezredek (!!!) alatt tette teljessé… Honnan tudjuk, hogy működik-e az, amit “kitaláltunk magunknak”? Mi a biztosíték arra, hogy ha készítek egy akciótervet erre az évre, akkor idén TÉNYLEG másképp lesz, mint tavaly, meg előtte volt? Honnan tudjuk, hogy tényleg változtunk-e annyit, hogy meghalljuk szívünk szavát, és merjük is azt követni, amit ő sugall?

    Az én akciótervem tulajdonképpen egyetlen pontot tartalmaz. Jógázom, kitartóan, minden nap. Ha csak itthon, akkor itthon, ha el tudok menni csoportos órára, akkor elmegyek. Ennyi. Minden más jön magától. Ezt kezdtem el tapasztalni az elmúlt évben, és ezen nem fogok változtatni. Felesleges terveket meg lépéseket szövögetni, ha közben még mindig fejben élünk, és a testünk amúgy egy élettelen csontváz, mert az energia nem jut el a megfelelő helyekre. A lényeg azon van, hogy fektetünk-e energiát önmagunkba. És az nem a fejünkben zajlik. Ha merjük átadni magunkat az Isteni akaratnak, akkor tulajdonképpen tényleg semmit sem kell csinálnunk, csak lefekszünk, és lélegzünk. Semmi más nem szükségeltetik hozzá. A terv nem a fejünkben van, hanem Isten kezeiben. Csak az a kérdés, hogy merjük-e átadni magunkat az ő kezének. Vagy még mindig azt hisszük, hogy a mi tervünk jobb, mint az övé?

    • Era
      Era szerint:

      Mindig nagyon nagy örömmel olvasom soraidat Cinzina, akár itt, akár a saját blogodon.
      Nos… nekem nagyon sok időm van, hála az Égieknek mindig pont azt tolják elém, amire szükségem van. Ha nem fogalmaztam egyértelműen, akkor legalább Te jó visszajelzés vagy. Inkább azt akartam írni, hogy 7 évente simán lehet új rendszereket beépíteni és “csak” beszélgetni bármikor szívesen, de a “csak” beszélgetésben mindig benne van a KÖLCSÖNÖS figyelem és az áramoltatás folyamatosan egymástól. Ezeket nevezem én baráti beszélgetéseknek. Minden más lehet hasonlóan fontos, de hiányzik a kölcsönös áramoltatás, hiszen valaki elakadt (kizárólag magára és problémájára kíván fókuszálni) és nagyon, NAGYON szeretné kiadni magából a feszültséget és ventillálásként használja a “csak” dumálunk egyet programot. Erre írtam, hogy már nincs időm erre… és igen, azért nincs, mert rájöttem, hogy nem segít, nem történik elköteleződés, sem felelősségvállalás a másik részéről önmagáért, nekem pedig coach-nak felelősséget kell vállalnom a saját szakmaiságomért is, így igen, nem jön szívből, ha azt érzem, hogy én jobban akarom, mint mondjuk a másik (aki ügyfél lenne, ha nem akarná inkább beszélgetőpartnerré tenni magát).

      Jól írtad, a lényeg az, hogy fektetünk-e energiát önmagunkba vagy sem. Az én feladatom csak annyi, hogy ha megtörténik az elköteleződés, akkor minden eszközt a másik szolgálatába állítsak… de nem akarok mártír szerepben tetszelegni, sem elfáradni az önzetlenség talapzatán. Olyan a munkám, amit szívből szeretek, van bennem érdeklődő nyitottság és vágy a motiválásra, de nem tartom 7 év után missziónak, egyedül elfogadhatónak a karitatív jelleget… ennyi volt belőle elég. Jól esett, de most más időszak jött el. Lehet, hogy lesz majd új korszak, másképp, máshogy, de most másként szeretném megközelíteni ezt és meggyőződésem, hogy több eredményt hoz annak is, aki csak kattog a problémáján, kicsit kidumálna, ahelyett, hogy kézbe venné önismeretét és valódi önmunkát végezne magán.

      A capuccino-s rész két sora csak annyi kitérő volt, hogy felismertem, arra is meg kell érnünk, hogy egyértelműen kommunikáljunk, hogy jól esne a visszaáramoltatás… és arra is, hogy segítségkérőként legyen szívünk és szemünk felismerni ezt. Az is benne volt, hogy van még mit tanulnom ezen a téren. :))))

      Egyetértek veled, biztos vagyok benne, hogy van Isteni terv. Ahhoz, hogy átadjuk magunkat ennek, éberen kell befelé figyelni, meg kell hallani üzeneteit, ha azt kapjuk jelzésnek, hogy feküdjünk és lélegezzünk, akkor csináljuk azt, de azt is fel kell ismerni, ha azt az üzenetet kapjuk, hogy több sült galamb nincs, fogja a kezünket, támogat, de lépni nem fog helyettünk, így indulni kell. 🙂

      Tudom, hogy Te már régen érzed, hogy az Ő terve sokkal jobb, mint a mi eszkábált akciótervünk… ezért is írtam ma ezt a bejegyzést, mert elfáradt a szemem a sok újévi tervgyártás megosztása láttán. Az viszont nagyon fontos üzenet, hogy a bennünk élő Isten sosem üzen olyat, hogy majd ő kivitelezi helyettünk azt a bizonyos tervet. Egyértelmű jelek vannak és lesznek az irányról, de szemellenző használata kifejezetten káros az úton tartásunk esetén.

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?