Egy gondolat mára
  • Hagyj fel az állandó önmarcangolással! Sutba a tökéletességgel, a javulást célozd meg! Bocsásd meg saját tökéletlenségedet és automatikusan másoknak is meg fogsz bocsátani. Mások azt tükrözik vissza nekünk, amilyenek mi vagyunk. Andrew Matthews

Gondolat-morzsák: Minek ide Nostradamus?

befelé figyelésA múltkor olvastam valahol, hogy Nostradamus jóslatai között az is szerepelt, hogy a szokatlan bolygó-együttállások és egyéb csillagászati típusú változások nagyon nagy változásokat indítanak be a Földön. Eszembe jutott, hogy egy évvel ezelőtt az asztrológia tanárom arról beszélt, hogy a kritikus tömeg elérte azt a számot, ahonnan kézzelfogható a kibillenés. 1 éve mondta (!!) a bolygók mozgásáról, együttállásáról, hogy mivel azok bennünket, embereket, a bennünk végbemenő folyamatokat, érzéseket tükrözik, így ez és ez várható… most nem részletezem, mert hosszú, de szépen visszakereshető itt: http://zoldkor.blog.hu/

Azt figyeltem meg, hogy való igaz, elég pocsék a helyzet, kicsiben-nagyban. Ami aggasztó és valóban félelemre ad okot. Amikor félni kezdek, teljesen jól látom kívülről a gondolataimat, reakcióimat, elszigetelődésemet és mélyrepülésemet. Megfigyeltem ugyanezeket a kimozdulásokat a legnagyobb spirituális magazin tulajdonosánál, a nagyon kedvelt és szeretett motivációs tréner és fordító oldalán és sokan másoknál is. Ha a tudatossági szinten oly magasan járókat ily könnyű kibillenteni, befolyásolni, irányítani, el tudjuk képzelni, hogy egy átlagos életet élő, napi gondokkal küzdő embert mennyire könnyű?!?

Hiába futunk újra és újra neki a témának, olyan nehéz érteni: ami kint zajlik a világban, az mindannyiunk belső világának kivetülése. Igen, a kollektív tudatalatti összeadódva képes világméretű elmozdulásokat hozni. Persze, jó értelemben is, de sajna ellenkező irányba is. Ilyen ez a duális világ. Mi a francot lehet tenni a kollektív tudatalattival? Talán semmit. Mivel lehet? Mondjuk a kollektív tudattal… na nem felülről, csakis alulról, belülről, az egyén szintjéről, mert egyszerre megmondva a tutit nem indul be mindenkinél. Máshogyan miképpen?

Amikor kutyák tízezreit vágják le egy ünnep miatt, amikor falvak ezreit ölik meg kísérleti ellen-vírus tesztelés miatt, amikor ideológiai meggyőződések miatt szomszéd utcák népei egymás ellen indulnak és háborút szítanak (akár ezer kilométerre sem tőlünk), amikor pénz és érdek által vezérelve tízezrek nulla elképzeléssel elindulnak egy olyan világ felé, ahonnan akár menetrend szerinti repülőjárattal készek visszaküldeni őket a semmibe, vállalva annak inkább minden költségét, csak “rendezve” legyen a helyzet, amíg a pénz irányítja a hatalom felé zajló értelmetlen tülekedést… miről árulkodik, ha elfogadjuk, hogy ami bent, az kint?!?

A mi kis zűrzavarunkról. Arról, hogy nem tudjuk rendezni azt a fránya önszeretet magunkkal. Nem futunk neki a szüleinkkel való felemás kapcsolatnak, vagy ha nekifutunk, akkor a szülők boldogtalanságát átvállalva inkább elcsesszük a saját életünket is. Aztán társadalmi minták és berendezkedés szerint hiszünk valamilyen típusú párkapcsolatban (itt Európában leginkább eddig abban hittünk, hogy egy nő és egy férfi egy életen át egy szépen ívelő szerelemben) és nagyon nehezen merjük még magunknak is bevallani, hogy a hollywoodi filmipar remekeinek semmi köze nincs a valósághoz, ahhoz, amit mi napi szinten megélünk, még akkor sem, amikor a nagy részét jó mélyen magunkba temetjük. Hogy szenvedünk tőle és olykor fuldoklunk? Na és, talán nem veszik észre! 🙁  Hisz olyan jó elhinni, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. Na aztán figyeljük meg a gyerekeinkkel végzett nevelő tevékenységünket. Hogyan kódoltuk beléjük a kapott mintáinkat, hogyan ismétlik azokat a köröket, amelyeket már mi is megfutottunk nagyszüleink miatt? Minden rendben? Minden rózsaszín? Sehol egy kicsi terület, ahol lehetne sepregetni? Ha tényleg nincs, akkor indulás megmenteni a Világot! Komolyan mondom.

Jó esetben egy átlag reggelen felismerjük a saját elakadásainkat, félelem vezérelt szavainkat, tetteinket. Jó esetben igazi rendet teszünk magunkban, amely hat majd a gyerekre, társa, szülőre. Kioldjuk ezer éves kudarcokra, elszigetelődésre, haragra, gyűlöletre, irigységre, hasonlítgatásra, önbecsapásra építkező létünket. Jó esetben egy egészen kicsit foglalkozunk magunkkal – de most igazából.

Lehet, hogy nem fog a kibillentség már megváltozni. Lehet, hogy ezen túljutottunk már.  🙁 Lehet. Mégis legalább önmagunk miatt tegyük meg, hogy nem elvi síkon, nem okos idézetek megosztogatásával, nem édes motivációs tréner süketelésére bőszen bólogatva agyatlanul megyünk a semmibe, nem asszisztálunk népbutításhoz, felszínességhez és lázításhoz. Teszünk. Ha kell önmagunkban, ha már ott készen vagyunk, akkor haladunk kifelé. Hatunk a környezetünkre, generáljuk a változást. Hitelesen. Nem a problémát cincálva, hanem megoldást keresve. Ha tudjuk, akkor. Csak akkor.

Még nem megy? Elképzelhető. Akkor még sepregetünk a legszűkebb világunkban, közben pedig figyelünk arra, hogy nem “szemetelünk” mások világába bele a mi fájdalmunkkal, félelmünkkel, haragunkkal. Jó esetben érezni fogjuk, hogy mikor kell a külső kör felé lépni. Addig pedig marad bőven feladat a belső körünkben.

Nehéz elfogadni? Akkor az elméleti síkkal is gond van? Csak ott könnyű beszélni arról, hogy ahogy bent, úgy kint? És csak elvi síkon megy, hogy hiszünk a gondviselésben és a bennünk élő Isten által adott képességgel tényleg elvárjuk az elvárhatatlant? Csak elvileg értjük, hogy amíg a saját dolgunkkal foglalkozunk, addig nincs gond?

Elég magadnak megválaszolni. Én is ezt teszem. Közben meg majd sepregetek… van mit.

Hegedüs Erika ©

kösziamegosztást

Comments

comments

Vélemény, hozzászólás?


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?