Egy gondolat mára
  • Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is… Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásban. Ilyen az élet! Andrew Matthews

Gondolat-morzsák: Démonok nélkül

démonok nélkülNéha talán mindannyian átéljük, hogy skizofrénnek érezzük magunkat. Egyszerre vagyunk benne egy helyzetben, amiből kivágyódunk és közben ezer szállal kapaszkodunk. Egyszerre haragszunk és képtelenek lennénk nem ragaszkodni. Egyszerre rohannánk és közben lajhár módjára csoszogunk. Egyszerre elindulnánk, miközben épp visszafordulunk. Egyszerre megvesszük, amikor épp nem is akarjuk, mert inkább eladnánk. Egyszerre vagyunk kifelé durván bántóak, miközben apró gyermekként félünk belül. Kimondjuk, amikor hallgatni akarunk. Némán állunk, miközben belül ordít a lelkünk.  Ellökjük, miközben izzó vágy feszít belül. Okoskodunk, miközben tök homály minden. Kérdezünk, mert nem tudnánk válaszolni. Mérgelődünk, miközben ugyanabban a pillanatban halljuk, hogy kimondjuk magunkban, hogy hát nem tök mindegy?!?

Megy a traccs ott belül és jó lenne már valami nyugi, csendes megpihenés. Volt már veled ilyen pillanat? Először csak azt hittem, hogy én éltem már át, de aztán egyre többen meséltek róla. Röpke pillanatok, máskor összefüggő időszakok. Démonok álarcai kerülnek arcunkra, amelyektől nem könnyű szabadulni, még akkor sem, ha már nagyon kényelmetlen.

Mit lehet csinálni? Játszani, akár álarcok nélkül is. Próbálni, tesztelni és felismerni, hogy nem tudunk veszteni. Ha jön az egyik, majd hirtelen a másik hang, gondolat, érzés, ötlet, vágy, sugallat… akkor tegyünk egy próbát: forduljunk felé, mély, színpadias meghajlással inthetünk felé: engedjük jönni, hatni, kitörni, robbanni. Hogyan? Csak nemes egyszerűséggel úgy, hogy kicsit elcsendesítjük a “nem illik”, “nem kellene”, “túl macerás”, “mit mondanak mások” stb. gondolatokat. Aztán persze visszavehetjük, ha annyira ragaszkodunk hozzájuk, de az is lehet, hogy ebben a köztes állapotban, démonjaink nélkül egészen tetszetős lesz és végre tartósan sutba vágjuk az összes áramlásunkkal ellentétes duruzsolást… még akkor is, ha ezzel pont szembemegyünk a tisztelt közízléssel, közerkölccsel és a többi közzel. :)

Rajtunk áll.

Hegedüs Erika ©

kösziamegosztást

Comments

comments

Minden vélemény számít!


Újratervezés Napló



Látogass el weboldalamra!




Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:



AJÁNDÉK coaching!



Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?



A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:


Milyen nap is van ma?
Mi a véleményed a blogomról?

blog


Én is!