Egy gondolat mára
  • Teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondolunk magunkról. Kemény Dénes

Gondolat-morzsák: Betegségem van értem?

betegség üzeneteNina megengedte, hogy meséljek a történetéről, csak annyit kért, hogy változtassam meg a nevét. Megtettem. :)

Nina még nincs hatvan. Elég rosszul élt a férjével, mert “valami miatt” minden idegesítette, sokat csesztette szegény embert, örök maximalizmusának sosem lehetett megfelelni. Évtizedekkel ezelőtt úgy döntött, hogy elmegy. Végleg.  Nina erős maradt, egyedül nevelte tovább fiát. A múltba néző nosztalgia jótékony kozmetikázással egészen más színbe állította házasságukat egy idő után. Észrevétlenül a közben nagyszerűvé változó férj szerepét a gyermek vette át, egyedül a csesztetés maradt. Közben jött a cukorbetegség, évekkel később a magas vérnyomás. Talán tíz éve megjelent a mellrák is. A műtét jól sikerült, leginkább szerette volna végleg elfelejteni, így Nina elfedte magában az eseményt, jelképesen is. Soha többé nem ment orvoshoz. Pár hete derült ki, hogy nagy a baj, ott belül. Nagyon nagy. Hetek maradtak ebből a földi létből. Azt mondta, hogy nem érti miért történt mindez, miért ilyen hirtelen.

Elgondolkodtam. Vajon mennyi időre van szükségünk, hogy lelkünk kiáltásait meghalljuk? Tényleg színes, bélyeggel ellátott postai levelezőlapot várunk, a probléma részletes elemzésével és a lehetséges megoldásokkal, hogy megértsük mit is üzen lelkünk? Nem elég egy fejfájás, egy derékfájás? Nem elég a gombásodó köröm, a rendszeres gyomorgörcs? Kevés a hirtelen rosszabbodó látás, mint üzenet? A napi rutin szerinti vérnyomáscsökkentő és az inzulin is az élet “normális” része?

Mennyi az annyi? Mikor vesszük érte, hogy minden betegség valamilyen formában szeretne megállítani, lelassítani, rávenni bizonyos irányváltoztatásra? Mikor tűnik fel, hogy nem akar megölni, inkább csak megerősíteni? Mikor tűnik fel, hogy értünk van, hogy esélyt kapjunk a változásra, változtatásra, megerősödésre, fejlődésre? Hogy letegyünk feladatokat, hogy megértsünk helyzeteket, hogy képesek legyünk kellő távolságból szemlélődni? Elvileg ezért jöttünk. Tévednék?

Marad a “véletlen” és a “mások felelőssége” verzió, vagy megtanulunk olvasni a sorok között, hogy esélyünk legyen betegségeinket végleg magunk mögött hagyni?

Hegedüs Erika ©

kösziamegosztást

Comments

comments

Minden vélemény számít!


Újratervezés Napló



Látogass el weboldalamra!




Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:



AJÁNDÉK coaching!



Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?



A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:


Milyen nap is van ma?
Mi a véleményed a blogomról?

blog


Én is!