Gondolat morzsák: Az ígéretekről

Keress egy gyerekkori fotót magadról. Kicsit ülj le, adj magadnak 5-10 perc időt, csendet, befelé figyelést, emlékezést. Próbáld visszaidézni a régi álmokat, nagy terveket, titokban vagy hangosan kimondott jövőképet! Engedd felszínre jönni a régi mondatokat, feltétlen bizalomra épített vágyakat!

Nem biztos, hogy könnyen fog menni és az sem biztos, hogy könnyek nélkül fog menni. Ilyen ez a téma… Igen, lehet, hogy nagyon mást ígértél Önmagadnak anno… és igen, lehet, hogy nem sikerült betartani az ígéreteidet. Lehet, hogy el is felejtetted a nagy “rohanásban”. Lehet, hogy már nem is sajnálod, nem szívesen gondolsz vissza rá, nem kívánsz szembesülni azokkal a kanyarokkal, amelyek esetleg letérítettek az eredeti útról.

Rád bízom! Legyen ez a Te döntésed. Ha mégis hiszed, hogy a gyerekkori éned még jobban tudta, hogy miért is jöttél éppen ebbe az életbe, éppen abba a családba, éppen azokkal a lehetőségekkel, kihívásokkal, feladatokkal…akkor engedd, hogy felszínre jöjjenek az emlékek. Engedd meg e felnőtt önmagadnak, hogy meghalld a gyerekkori önmagad “tanácsait”, eredeti terveit, ősbizalommal átszőtt vágyait. Akkor nem volt kétséged, hogy hova tartasz, mire vagy képes. Érezted, hogy miben vagy jó, hol vannak az erősségeid, képességeid, így ösztönösen tudtad, hogy mely területeken lehetnek a valódi lehetőségeid. Akkor is volt zaj a külvilágban, ráadásul akkor is mindenki jobban tudta, hogy Neked mi is lenne a jó… azóta sem változott semmi. Akkor mégis biztosan tudtad az irányt.

Talán ma sincs másképp. Bármikor újratervezhetjük a dolgainkat. Még akkor is, ha a folyamat fájdalmas és sokkal könnyebb elfordított fejjel, összeszorított foggal csinálni tovább a téves utat.

Az a jó, hogy a végén úgyis magunkat fogjuk hibáztatni, ha nem éltünk az újratervezés lehetőségével. Akkor meg miért ne mennénk a dolgok elébe?!

Hegedüs Erika ©