Egy gondolat mára
  • Egész életünkben arra lettünk kondicionálva, hogy bizonyos gondolataink legyenek a dolgokról. A gondolatok tesznek bennünket boldogtalanná – de a gondolatainkat megváltoztathatjuk! Az életszínvonaladon úgy javíthatsz, ha a gondolataidon javítasz, és gondolataid hatással vannak érzéseidre. Andrew Matthews

Everness az ÉLET érzése

everness kézMár tavaly éreztem a rettentő hideg ellenére, hogy az Everness több, mint valami elvonulós fesztiválozgatás. Idén kőkeményen ráerősített az élmény, minden porcikámban megéltem, hogy az ÉLETet érzem ezerrel, ami nagyszerű tükröt tart mindannyiunknak, hogy miért ne érezhetnénk ezt a többi hétköznap során is, hiszen mindaz, amit átéltünk belőlünk indult, általunk épült fel.

Emlékszem arra a tavaszi napra, amikor tavaly az Everness-es fiúkkal megismerkedtem és egy kávé mellett ücsörögtünk a Ráday utca egyik teraszán, miközben meséltek a terveikről. Áradt a szemükből az elköteleződés, a mély belső hit, megingathatatlan meggyőződés, hogy hosszas háttérkészülődés után csinálnak egy ilyen fesztivált. Túl nagyot álmodnak, de biztos nagyszerű lesz, akármilyen kicsi is lesz – gondoltam. Végül megmutatták, megcsinálták, hiába fagytunk szét ezerrel, a lelkünket melengette minden esemény, előadás, koncert, beszélgetés… már tavaly is. A (természetes) gyermekbetegségek ellenére, már akkor klassz dolgot hoztak össze! Idén az Égiek csodálatos idővel, nagyon erősen támogatták ezt az 5 napot, hogy mindenki, aki előtte időt, fáradtságot nem kímélve készült, aki önkéntesként, szervezőként végig odatette magát, aki szakértelmében, hitével, képességeivel, tudásával adott, befogadott, áramoltatott… és az a sok nyitott szívű, ragyogó lelkű ember, aki “csak” ott volt, hogy közösen létrehozza azt a csodát, amit nem lehet elmesélni igazán. Az jutott eszembe, hogy kétféle ember van. Aki jár az Everness-re, és aki járni fog. :)

everness1everness5sup

everness2everness4everness3

Még több fénykép a fesztivál facebook oldalán itt!

Olyan sok program, koncert, előadás, beszélgetés volt, hogy kellő tudatossággal sem volt könnyű mindig a választás, mert sokszor jó lett volna egyszerre több helyen jelen lenni. Valahogy mégis működött, nem volt rohanás, feszültség, tolongás… mindenki hallgatott a belső megérzéseire. Nagyszerű tapasztalás volt, hogy milyen kiegyenlített arányban voltak jelen nők és férfiak, velük békében gyerekek és nyugodtan alkalmazkodó kutyák. Olyan érzés volt, mintha egy védett energiamező alatt találkozott volna ez a sok-sok ember, aki megajándékozta magát és több ezer másik embert a JELENléttel.

Ültem és egy csendes beszélgetésbe folytam, miközben hallótávolságon belül koncert csendült fel, mégsem vonta el a figyelmünket. Előadások közben néha elképesztő meleg volt, mégis irányítani tudtuk testünk érzeteit, hogy ott legyünk testben-lélekben egyaránt. Volt, hogy menet közben meggondoltuk magunkat, hogy nem vagyunk kész bizonyos önismereti foglalkozásokra, mégis szeretettel engedtek utunkra, a legnagyobb természetességgel. A Balaton minden idők legtisztább arcát mutatta varázslatos színkavalkáddal a smaragdzöldtől a mélykékig. Finom ételek és italok sora fogadott kulturált körülmények között, áldozatos önkéntesek éber figyelme miatt tisztaság és kellő higiénia jellemezte végig az 5 napot. Lehetett volna jobb? Persze, de a teret betöltő igen magas és nagyon is érzékelhető szeretet élménye miatt nem volt olyan fontos a maximalizmusunk, mint a megszokott környezetünkben, ahol pikírt kritikával szedtünk volna darabokra bármit. Pont olyan volt, mint amikor egy új világ születését látjuk és tudjuk, hogy nehéz lenne jobbat, jobban teremteni.

Meggyőződésem, hogy gyógyító energiák olyan folyamatokat indítottak be, amelyek hazaérve mindenkiben továbbgyűrűznek és újabb ezreknek hoz majd változást az életében, hiába maradtak ki ebből az élményből. Apró személyes kitérő… néhány éve megtámadtak Marseille-ben az utcán, kora délután. Naiv és boldog turistaként tapasztaltam, hogy egy vacak automata fényképező is lehet vonzó valakinek, aki agresszióban és nélkülözésben tölti a napjait. Az akkor átélt atrocitás óta képtelen voltak kidolgozni a félelmemet, így minden alkalommal, ha egy fekete bőrű férfi jön velem szembe, produkálom a mély félelem minden tünetét. Ott a fesztiválon az egyik ebéd alkalmával egy fekete fiú barátságos és kedves tekintetével találkoztam, akit láttam korábban, hogy nagyszerű táncot tanított az  arra nyitottaknak. Éreztem, hogy nincs félelem, maradt a derű és hozzá csatlakozott az öröm, hogy a tér teremtett egy olyan közeget, ahol ez a gyógyulási folyamatom is beindulhatott végre.

Nem tudom átadni az érzést, amit az adott, amikor belenéztem tiszta szempárokba, megöleltem régen látott ismerősöket, akikkel beszélgetésekbe sodródtunk, néha csak néztünk ki a fejünkből barátokkal, akikkel korábban lelkesen világot váltottunk. A parton fürdőnadrágban, kényelmesen sétáltak olyanok, akiket színháztermek dobogóiról ismerünk csak, együtt ebédeltünk és beszélgettünk olyanokkal, akik ezreket mozgatnak blogjaikkal, cikkeikkel. Elcsíptünk ítélkező megjegyzéseket olyanoktól, akik korábban előadást tartottak arról, hogy mennyire nem láthatunk bele egy élet töredék, felvillanó pillanataiba… amely megerősített bennünket abban, hogy mindenki mestere mindenkinek, a tanítások legtöbbször onnan jönnek, ahonnan nem is számítunk rá, és igazából senki sem több vagy különb a másiknál.

Hazafelé, vasárnap késő délután az autópályán látszólag érthetetlen módon elmaradt a szokásos araszolás, hazáig kísért az érzés, amit az Everness adott, sőt azóta is velem, velünk van. Lassabb lett minden, béke van és leginkább fürkésző kitekintés jellemez, hogy hol jön szembe ugyanaz az érzés, varázslat, csoda… amire addig kell figyelni, észrevenni, megélni, élvezni, amíg el nem jön az ideje a következő Everness Fesztiválnak. Ugyanis, én is azok közé tartozom, akik “járnak az Everness-re vagy akik járni fognak”, mert olyan tanításokat, felismeréseket, útravalókat, kérdéseket kaptam másoktól vagy adtam magamnak, amelyek hatására már semmi sem lehet olyan, mint korábban. Nem is bánom! Pont úgy jó, ahogy most van.

Köszönöm mindenkinek, akinek köszönettel tartozom!

Hegedüs Erika

Comments

comments

Minden vélemény számít!


Újratervezés Napló



Látogass el weboldalamra!




Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:



AJÁNDÉK coaching!



Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon

Nézz be ide:


Kövess a Facebookon

Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?



A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:


Milyen nap is van ma?
Mi a véleményed a blogomról?

blog


Én is!