- Teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondolunk magunkról. Kemény Dénes
Bűntudat-generátorok között
Ha körbenézünk a világban látjuk, hogy gomba módra szaporodnak az ezoterikus tanítók, táborok, elvonulások, mindent szerető klubok, fesztiválok és társaik. Tanítják, hogy mikor vagy jó, hogyan vagy igaz, mikor vagy kevés, mi a hiba. Mindenki megy megvilágosodni, kiteljesedni, emelkedni… ami vicces is lehet, meg idiotizmus, közben egyetlen igazi élet-feladatunk is lehet. Ha képesek vagyunk tudatosan gondolkodni, leválni a nagy közös tudatból, ami mondjuk félelemtérből nézelődik, kiabál, okoskodik, leginkább ítélkezik, akkor kezdünk tényleg látni. Szemmel is persze, de közben szívből is.
Spirituális életszemléletem mellett mondom, hogy sokkol az ezoterikus kifordultság. Évtizedet alatt elültették bennünk, hogy ha valami nem tetszik, valami fáj, valamit szeretnél távol tartani magadtól, akkor az üzen. Üzen Neked, hogy nincs nálad rendben valami, belül kell rendet tenned, a másokban látott hibák, igazából a Te hibáid stb. Ismerős, ugye?!?! Igen, ahol az érzelem van, ott van az energia, így a fókusz is ott van, ami mutatja a FELADATUNKAT. Ami akár az is lehet, hogy megnézzük mit tükröz a másik, mi az, ami felnagyítva bosszant, idegesít, feszít… hogy hatására megvizsgáljuk saját érzéseinket, tetteinket, berögződött viselkedésmintáinkat. DE!
Ne engedjük el szerintem a másik vonalat sem közben a fene nagy bűntudatunk közepette!!! Mi van akkor, ha tényleg bántó a másik? Ha tényleg fáraszt, ha valóban telítődtél vele, ha valóban kifutotta a tanulási folyamat vele és ITT AZ IDŐ új körbe kezdeni, ami azzal jár, hogy le kell tenni vagy csak kellő távolságra kell tenni a korábbi, bebetonozott emberi kapcsolatokat, a mi kis megszokott tükreinket?!? Az úthenger is csak akkor tud áthajtani rajtunk, ha odafekszünk az aszfaltra…
Meg tudod engedni magadnak, hogy ne azonnal az ismerős bűntudatod burkába lépj, hogy jó szarul érezd magadat, hanem inkább mérlegelj, vizsgálódj, fogadd a tükröt, hatására (is) változz és közben ha kell, képes legyél nemet mondani, határokat húzni, közben más határokat lebontani, megköszönni és továbblépni, más irányba nyitni, kíváncsi lenni, hinni? Képes vagy tiszta szívvel egy csillagfényes éjszaka felnézni az Égre és érezni, hogy ott vagy az Univerzum közepén és elképesztő REND van a világban, semmi sem “véletlenül” történik? Képes vagy távolabb kerülni a guruktól, akik okosan nyomatják a bűntudat-generátorukat? Érzed, hogy milyen kicsi vagy és mégis nagy, hiszen minden-mindennel összefügg? Tőled is olyan az egész, amilyen, pontosabban PONT TŐLED olyan, amilyen, amilyennek megéled. Senki más nem veheti el a bűntudatodat tőled és a fátylat sem a szemed elől – csak Te!
Hegedüs Erika ©
Comments
Bűntudat-generátorok között bejegyzéshez 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Újratervezés Napló
Látogass el weboldalamra!
Regisztrálj a blogra
hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!
Tréning séta közben:
Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!
Nézz be ide:
Video csatornáim:
Google+:
Twitter:
Inspiráció képekben:
Húznál egy Angyalkártyát?
Azért olyan nehéz spirinek lenni a spiri világban, mert valójában mondani mindent lehet, de megtenni, a tanok szerint élni… Egészen más kérdés. Mit ér az a spiri tanító, aki a saját félelmeitől nem látva mondja azt másnak, hogy “semmitől sem kell félni”? Oké, rendben, hogy van, aki együtt halad másokkal, és megosztja azt ahol éppen tart, de emiatt piedesztálra emelni őt, csak mert mondjuk ékesszólóbb mint más, balgaság. Mégis éppen ezt teszik annyian. (Nem mondom, hogy én nem tettem.)
Az elmének szüksége van tanácsokra, szüksége van rá, hogy meghallgassák, hogy olyan dolgokat meséljen el, ami egyébként lényegtelen. Tök rendben van a dolog. Csak nem higgyük már azt, hogy az a szív. Előttem ott a példa, milyen az, amikor valaki szívvel él… Meg sem szólal, teszi a dolgát, azt helló. Nem oktat, nem blogol, nem okfejt, csak ül, hallgat, mosolyog, és érez.
A saját utam mutatja leginkább, hogy ahhoz id idő kell, amíg az ember elfogadja azt, ami benne működik. És mi van akkor, ha megint bűntudatban érzi magát? Mi van akkor, ha már nem a másikat szapulja, hanem önmagát? Semmi, akkor is azt teszi, amire éppen képes. Nagyon nehéz nem akarattal, hanem szívvel felülírni a régi mintákat. NAGYON nehéz. Főleg akkor, ha nincs aki mutassa, hogyan kell ezt szívből csinálni. Olyan van millió, aki elméből tesz dolgokat. És milliárdok hisznek neki. Sebaj. Természetes szelekció folyik. Mindenki választ, vagy Fény, vagy a másik oldal, és mindenki ennek megfelelően cselekszik. Van, aki tovább hallgatja az okoskodást akár százezrekért, és van, aki csendben teszi, ami tőle kitelik.
Tudod Cinzina, tutira mindenkinek vannak villanások, amikor tisztán érzi, látja, tudja… de annyira megszoktuk, hogy azt mások tudják csak, hogy már el sem hisszük, hogy az az esszenciális, elvehetetlen bölcsesség ott van mindenkiben, aki képes megugrani önmaga szintjét. Így aztán jó esetben lassú cammogás, rossz esetben évtizedes megtorpanások között töltjük az életünket. Tök mindegy, hogy mi kell, a drága okítás vagy a öntudatos saját út, az a lényeg, hogy a mi, saját megoldásunk legyen. Fura, mert gyakran azért kell elmenni valahova, meghallgatni, elvégezni, megcsinálni, mert ott van egy puzzle darab, amivel tovább tudunk menni, akár úgy, hogy nagyobb léptekben haladunk, mint az, akitől kaptuk. Na ilyenkor kell az egyensúly, hogy alázattal elhiggyük, hogy bizony ezt értjük, ez már stabil, ez már beépült… és közben az édes kis egónk ne tegyen gőgössé, hogy jobban tudjuk bárki másnál, aki mellett épp “elhaladunk”… és végig ott maradjon a kérdezés képessége, hogy a válaszok ne zárjanak le és igazán mozgásban tartsanak. Ebben pedig benne van, hogy teszi mindenki a dolgát és pontosan érzi, hogy mikor kell hallgatnia, mosolyognia, éreznie, beszélnie, blogolnia, oktatnia… 🙂