Az öngondoskodás lehet a kiút a Mátrixból

Idén újra megrendezésre került az Öngondoskodás Expo (kilépni a Mátrixból alcímmel) a Milton szervezésében. Amikor először hallottam róla, már akkor gondoltam, hogy ott a helyem, ma végül ott is voltam. Nagy élmény volt. Mivel fogtak meg? Nos, megkérdezték tőlem, hogy meddig vagyok még partner a saját magam kizsákmányolásában… És a válasz? Csak addig tart markában a Rendszer, amíg elhiszed a hazugságait.

Nem volt kérdésem… pontosabban azzal kapcsolatban, hogy végre valami olyan szerveződés részese lehetek, ahol ha mást nem, újabb kérdéseket kapok, de csak olyanokat, amelyekre szükségem is van fejlődésemhez.

A program elképesztő volt. Az Euro Center 3 süppedő székes mozitermében zajlottak párhuzamosan a szekció ülések. Gondban is voltam, hiszen legszívesebben ugyanabban az időben mindhárom előadást meghallgattam volna, de jelen képességeimmel még erre képtelen vagyok. Az előadók egész nap váltották egymást, minden órában újabb és újabb érdekes téma, nagyszerű és felkészült előadó vette át a terepet és több száz lelkes hallgatót kötött le egész napra. Jól átgondoltan igyekeztem dönteni, mert a kettészakadás nem ment, így végül egyszerűen csak a megérzéseimre hagyatkoztam és így hallgattam végig 6 előadást.

Kezdem a megnyitóval, ahol már jó adag gondolatot kaptam. Tudod, hogy ma Magyarországon minden – rendkívül költséges eljárással előállított – 100 liter ivóvízéből mennyit fogyasztunk el ivásra, főzésre? Meglepődtem. Mindössze 4 litert! A többi ezer más célra megy el. Az előadásban szó volt Japánról (mondhatod, hogy hülye párhuzam, nekem mégis tetszett), hogy ott valahogyan egészen másképp kezdik az energiákkal való gazdálkodást. Az előadó mesélt arról, hogy az építészek első évfolyamát már arra tanítják, hogy hogyan tervezzenek olyan házakat, ahol kettős vízvezetékrendszer üzemel, hogy takarékosan bánjanak az ivóvízzel. Az alapok. Valahogy ez ott alap. Tűnődtem… mennyi idő kell még ahhoz, hogy valahol az alapoknál elinduljanak a reformok, amelyek végigsöpörhetnének egész Európán. Válasz nélkül maradtam.

Milyen előadásokat választottam? Nagyszerűeket!

Józsi bácsit szerintem sokaknak nem kell bemutatni. Iván fantasztikusan érez rá témákra, vesz elő, vizsgál meg ezer irányból gondolatokat és nagyon alaposan, hivatkozásokkal megerősítve írja meg cikkeit, amelyek nagyon nagy tömegeknek ad sok-sok értékes gondolatot. Régóta olvasom a blogot, sok inspirációt kaptam, hogy én magam is továbbgondoljam, kialakítsam a saját elképzelésimet, esetleg továbbnyomozzak. Ma arról tartott nagyon érdekes előadást, hogy hogyan kell saját márkát építeni blogolással. Megerősített abban, amit régóta hiszek: tűz, szenvedély nélkül nehéz blogolni. Azért nem szabad írni, mert már régen írtam, meg minden nap kell valamit produkálni stb. Az olvasó nagyon jól leveszi, hogy az íráson keresztül átjön-e az energia, hogy van-e áramlás vagy sem. Arról is beszélt, hogy nem érdemes másnak látszani, mint aki vagyok, mert egy idő után nagyon fárasztóvá válhat az örökös szerepjáték, hiszen a hamisságra állandóan oda kell figyelni, nehogy szereptévesztés történjen. Benne kell annak is lenni a cikkekben, aki ír, ettől lesz személyes, és persze nagyok kitartóan kell csinálni az egészet. Az egész adás-kapás… ami az adással kezdődik, először kifelé kell áramoltatni. Itt tartok kb. én is. Elraktároztam az üzenetet és igyekezni fogok erre emlékezni, amikor kicsit alacsonyabb energiákkal kezdek rendelkezni.  ♡

Dobay Róbert, a Menedzsmentor képviseletében arról beszélt, hogy ha kiváló akar valaki lenni, akkor annak minden szabályt meg kell szegnie. Jó téma volt és nagyszerűen sikerült átadni. Elgondolkodtatott, amikor azt mondta, hogy amikor csak én érzem sikeresnek magamat és nem érdekel a világ visszacsatolása, akkor az a hobbi. Gyengeségeket (onnan lehet felismerni őket, hogy megyünk a feladat felé, el is végezzük azokat, de baromira leszívják az energiáinkat) teljesen felesleges fejleszteni, az erősségeinkre kell fókuszálni. Úgy lesz… 🙂

Kelkó Tamás arról tartott előadást, hogy hogyan ismerjük fel azokat az embereket, akik burkoltan azon dolgoznak, hogy ne boldoguljunk az életben. Nem az energiavámpírokról volt szó, hanem az angyalbőrbe bújt farkasokról – akiket a dianetika elnyomó személyként határoz meg aránylag pontosan. Az emberiség nagy részének az az elve, hogy élni is élni hagyni, míg ennek a 20%-nak ennél kicsit direktebb: vagy én, vagy ő. Fel lehet őket ismerni? Az előadó szerint csak akkor, ha már legalább egyszer besétáltunk egy ilyen “álruhás” farkas csapdájába. Tehát nem arról van szó, hogy az okos ember a másik kárán tanul, sokkal inkább arról, hogy a buta ember semmiből sem tanul, az okos pedig a saját kárán tanul. Elgondolkodtató volt…

Barnai Roberto előadásában ismertette, hogy mely az az öt biológiai természettörvény, amely átformálja az életünket. Egy órában, gyorsított menetben végigvezette a hallgatóságot ezeken a biológiai természettörvényeken, néhány példán keresztül igyekezett rámutatni, hogy miképpen gazdagodhatunk ezen ismeretekkel, hogyan tudjuk saját betegségeinket értelmezni és kezelni, milyen segítséget kapunk ahhoz, hogy új nézőpontokkal egészen más gyógyulási folyamatokat engedjünk meg magunknak. Megkért bennünket, hogy bátran legyünk tele bizonytalansággal, kérdéssel, hitetlenséggel… ezek mind bizonyított tények, az a nagyszerű benne, hogy nem kell benne hinni. Én már korábban beleástam magam a témába, tehát nem volt új a számomra, de nagyon nagy örömökre szolgált, hogy nagyon sokan követték az előadást, jegyzeteltek és esetleg kaptak kérdőjeleket a fejükben, amelyekre válaszokat keresnek hamarosan.

Gelléri Julianna doktornő, mint gyakorló Új Medicinás orvos, diagnózisokat és leleteket hozott, kezeléseket egy másik nézőpontból. Sok-sok példán keresztül sokan kaptunk választ a saját betegségeinkre, lefutásukra, gyógyulási szakaszaink milyenségére.

A nap végén dr. Herczeg Andrea gyógyszerész előadását hallgattam végig, de közben mentem volta a másik előadásra is, hogy megtudjam, miért kerülünk függő viszonyba élelmiszerektől, személytől, devizahiteltől… vagy jó lett volna a biointenzív gazdálkodásról valamivel többet hallani, de érdekelt volna tudatosság fejlesztése otthon és a munkahelyen, ahogy az a téma is, amelynek a címe az volt, hogy hagyjátok, hogy mi is éljünk. Végül a gyógyszerésznő előadása mellett döntöttem, aki nagyon távolságtartóan, diplomatikusan, de rengeteg háttéranyaggal, kellő rálátással beszélt gyógyszerek alap-hatóanyagairól, oltásokról, nem létező vírusokról, miközben azért ránk bízta, hogy mit is gondoljunk az egészről.

Nem fáradtam el, ha lett volna még lehetőség, akkor további előadásokra ültem volna be. Nagyon örültem a programnak, nagy köszönetem a szervezőknek, előadóknak. Úgy volt jó, ahogy volt.

Mi volt a közös mind a hat előadásban? Mindegyik bátorított, hogy ne fogadjuk el az elénk tárt világot, ne vegyünk át készre csomagolt lehetőségeket, járjunk utána, kérdőjelezzük meg, vizsgálódjunk, legyen saját véleményünk, merjünk ellene menni társadalmi normáknak, ha az nagyon nem visz közelebb a boldogságunkhoz.

Pontosan azt kaptam, ami a program-ismertetőben is volt:

“Vedd észre, hogy életed minden területén megtalálhatóak azok az üzenetek, melyek a félelmeidre építenek. Ha elhiszed ezeket, sajnos már nem Te irányítod sorsodat.”

Észrevettem. 🙂 Már jó ideje szívesen nézek az elsőre bárminek látszó valami mögé, hogy megtudjam, kicsit sem az, aminek látszik, vagy még azon is túl ad kérdéseket, mint azt a vizsgálódás elsőre hozta. Nem, nem fáraszt, nem is hiszem, hogy összeesküvés elmélet hívő lennék. Egyszerűen csak szeretek gondolkodni, szeretem a saját következtetéseimet úgy meghozni, hogy aránylag hosszasan és alaposan kutakodok. Szerintem csak így érdemes… persze csak akkor, ha érdekel a Mátrixon kívüli világ.

Hiszek abban, hogy tőlem függ, hogy mennyire élhető a világom, képes vagyok-e új hajtásokat hozni és növekedni, még akkor is, ha az, ami körbevesz bebetonozottnak tűnik és reménytelenséget sugall. Illúzió. Átrajzolható… ha elhiszed.

Hegedüs Erika

Comments

comments