Jössz-mész az utadon, érzed, hogy nagy a lendület, vállak ütődnek válladhoz, löknek, sodornak. Felveszed a ritmust, száguldasz a világgal. Nem esik jól, néha már lassítanál, de az áramlat visz magával. Körbenézel, feszít, kiszállnál. A sok álarcos értetlenül bámul rád, hiszen Te is álarcot viselsz, besimulsz a látszat valóságába. Tegyél egy próbát! Vedd le az álarcod, mutasd meg az igazi arcod. Vállald, hogy az álarc alatt is értékes, érző, egyedi csoda van, csak olykor nem illeszkedik a maszkabál keretei közé. Na és? Ugyanannyi jogod, lehetőséged és felelősséged van, hogy részese, rendezője, megélője legyél ennek a játéknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →
Legutóbbi hozzászólások