- Ha bármit megadhatnék neked, olyan belső csendességet kapnál, hogy szíved mindig nyugodt és biztos maradna, bármi is történjék életedben. Pam Brown
Amikor kislány voltam, imádtam azokat a csodaszép mesekönyveket, amelyeket ha kinyitottam, olyan szépen kiemelkedtek térbe a történet szereplői. Emlékszel rá? Most konkrétan a régiek vannak a fejemben, mert annyira csodálatos rajzolatuk volt, valahogy nem találom azokat a tekinteteket mostanában. Ez is változik, mint minden. Hófehérke üvegkoporsója valami kemény celofánból, Csipkerózsika kastélya nyitható ablakokkal, mozgatható volt Hamupipőke a söprűjével és még annyi minden. Ma már nem tudom megmondani, hogy vizuálisan vagy tartalmilag fogott meg a sok történet, nehéz lenne ennyi év távlatából bizonyossággal bármit kijelenteni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Néha el kell menni valahova, ahova nem tudjuk, hogy miért vágyunk. Néha kiközösítettnek kell érezni magunkat, hogy tudjunk egyedül lenni és befelé figyelni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Jössz-mész az utadon, érzed, hogy nagy a lendület, vállak ütődnek válladhoz, löknek, sodornak. Felveszed a ritmust, száguldasz a világgal. Nem esik jól, néha már lassítanál, de az áramlat visz magával. Körbenézel, feszít, kiszállnál. A sok álarcos értetlenül bámul rád, hiszen Te is álarcot viselsz, besimulsz a látszat valóságába. Tegyél egy próbát! Vedd le az álarcod, mutasd meg az igazi arcod. Vállald, hogy az álarc alatt is értékes, érző, egyedi csoda van, csak olykor nem illeszkedik a maszkabál keretei közé. Na és? Ugyanannyi jogod, lehetőséged és felelősséged van, hogy részese, rendezője, megélője legyél ennek a játéknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Legutóbbi hozzászólások