Egy gondolat mára

  • Az élet folyamatos tanulás, és az egyik tantárgy, amit meg kell tanulnunk: az emberi kapcsolatok. A világegyetem adja fel a leckéket. Ha nem tanulunk meg egy leckét, akkor azt újra feladja nekünk. Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával. Andrew Matthews

március 2013 hónap bejegyzései

EGYÜTT-est (VALÓBAN beszéljünk róla!)

MŰ-VILÁG, VIRTUÁLIS ÁL-KÖZÖSSÉG HELYETT VALÓDI EMBERI BESZÉLGETÉSEK!

Évekkel ezelőtt könnyen és gyorsan összehoztam olyan beszélgetős esteket, amikor 8-10 nyitott, érdeklődő ember szívesen ült le egy tea és süti mellé beszélgetni egy jót olyan témákról, amelyekről volt véleménye és szívesen fogadott volna más meglátásokat is. Jöttek azért is, mert kérdéseik voltak, elbizonytalanodtak, tudni akarták, hogy mások is ugyanezt érzik-e, vágytak valódi közösségre, érző és gondolkodó emberekre stb.

Aztán a közösségi média átvette a valós találkozások szerepét. Mindenki otthon kucorog, a saját teásbögréje mellett, egyedül vagy épp háttérben a családjával, mereven a monitorra figyelve… várva azt, hogy valami történjen. Mi? Nem tudom. Talán önfeledt pillanatokat remélünk, esetleg információkat, kikapcsolásra alkalmas képeket, videókat, gondolatokat. Miért is kell kikapcsolni? Honnan kell kikapcsolni? Hol vagyunk és hogyan bekapcsolva? Gondolkodtál már valaha ezen? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Néma sikoly a mosoly mögött

Minél inkább fókuszálunk valamire vagy szentelünk gyakoribb figyelmet valaminek, annál intenzívebben kerül látóterünkbe, még inkább úgy érezzük, hogy ott van mindenhol, körbevesz, elborít. Természetesen, ha folyamatosan képesek vagyunk gondolatainkat egy “ideális” mederben tartani, akkor csupa építő, erősítő élmény, esemény, személy jön velünk szembe, amely következtében egyre inkább úgy érezzük, hogy ez a Világ csodaszép, minden részlet tökéletesen illeszkedik. Te hogy vagy ezzel? Jobb időszakaimban úgy gondolom, hogy az Univerzum attól csodálatos, hogy én magam képes vagyok minden részletét egymás mellé illeszteni – gondolataim, hiedelmeim, hitem, lelkesedésem függvényében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Hurrá tavasz! Miért nem örül annyira a lelked?

Reggelente már hallod, hogy csicseregnek a madarak, ablakod alatt indulót fújnak, arról hogy végérvényesen tovaszállt a tél. Talán korábban ébredsz, vagy álmatlanul forgolódsz, a téli kucorgós hangulat már messze jár, hiszen tested, lelked reagál a természet változásaira.

Igazán büszke lehetsz magadra, ha egész télen megtaláltad a lehetőséget és időt, hogy rendszeresen foglalkozz a testeddel-lelkeddel, intenzíven és hatékonyan sportoltál, rekreálódtál, pihentél, relaxáltál, rendszeresen töltődtél. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Engedd el a sérelmeidet!

Van, hogy könnyen elengedjük, olykor a végletekig szétcincáljuk, elemezgetjük, máskor csak észrevétlenül dédelgetjük, cipeljük magunkkal – Őket, a nagy betűs Sérelmeinket. Egy-egy kisebb sérelem még aránylag gyorsan, szinte azonnal kidolgozható és elengedhető, a nagyobbak gyakorta a fejünkre nőnek, átveszik az irányítást, amellyel sokszor betegségeket is generálhatnak számunkra. Észrevettétek, hogy a sérelmeink hogyan kelnek önálló életre, hogyan befolyásolják önértékelésünket, milyen gyorsan döntik romba énképünket, miképp zavarják meg emberi kapcsolatainkat és lelki békénket? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Virtuális szelek szárnyán

Olvasgatok ezt-azt, ahogy mindenki, aki a számítógép fogságában él. Hétvégén láttam, hogy a tékasztorik Vikuja benevezett egy nemzetközi blogversenyre. Na egyből meg is néztem, aztán arra gondoltam, hogy nincs kedvem a kampányoláshoz megint… olyan kuncsorgásnak érzem és ezzel be is zártam a témát és az oldalt. Persze ahogy teltek a napok, csak nem hagyott nyugodni a dolog. Nem, nem azért, hogy megnyerjem, hogy bekerüljek abba a kicsiny csapatba, aki utazhat, aki világot láthat, országot és blogot cserélhet 10 napra stb. Ez valahogyan nem vonz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Vélemények rabságában

Tudjuk a tutit. Megingathatatlanok vagyunk. Nem tűrjük az ellentmondást, álnévvel, arctalanul hangoskodunk a virtuális világban. Ordenáré módon levezetjük a feszültséget, úgyse tudja meg senki, hogy angyali tekintetünk mögött milyen sorok kelnek önálló életre ujjaink alatt. Máskor, ha már elszakad a cérna, a teljes képünkkel vállaljuk, hogy képtelenség, ami körülöttünk zajlik.Aztán tiltakozunk valami ellen, de úgy, hogy tényként közöljük, hogy az van, létezik, ráadásul még állandónak is tűnik – hiszen tudatunkkal folyamatosan teremtjük. Szűrőket használunk, tudattalanul, miközben meggyőződésünk, hogy sokan nem látják az igazságot. Mi látjuk. Tény. Hiányból táplált hiedelmeink bizonyosságot adnak, hogy bátran foglalkozzunk mások életével, hiszen egészen biztosan jobban tudjuk másoknál. Egy kattintás ide a folytatáshoz....


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon


Nézz be ide:


Kövess a Facebookon


Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?