Egy gondolat mára

  • Mindenkinek szüksége van sikerélményre is, hiszen éppen ez lendít át a bizonytalanságon, a holtponton. Kemény Dénes

február 2013 hónap bejegyzései

Aranyásók lennének a mai, modern, városi Nők?

Figyelem a társadalom elmozdulását, lassú, tudattalan formálódását. Eszeveszett harc folyik piaci pozíciókért, célcsoportokért, manipulációval tarkított vásárlásösztönzésért, fogyasztásért és befolyásért. Furcsa fogalmak ezek. Egy városi lét még mindig gyökeresen más, mint egy kisvárosi, falusi közegben előretörő hatások közötti lét. Nehezen tudnék dönteni, hogy melyik mellett szól több érv, bioritmusom mozgása miatt talán, de állandóan változó véleményre helyezkedem… Hatás-ellenhatás, figyelünk, befogadunk, elsajátítunk. Mai történetemnek nincs konkrét szereplője, bármiféle egyezés a véletlen műve. Általánosítani sem kívánok, nem szeretnék dobozolni, egyszerűen saját szubjektív megfigyelésem által születtek soraim. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Már meglep, ha valami meglep?

Volt már veled, hogy átitatódott az agyad a környezeted, társadalmad, médiád diktálta megállapításokkal? Volt olyan, hogy már annyiszor hallottad, hogy akár el is hitted? Volt-e olyan, hogy néha elbizonytalanodtál, gondolkodni kezdtél, de aztán a zaj megint elnyomta születőben lévő felismeréseidet? Nos nálam azért akadt erre-arra példa, hiába próbálok oly sokszor ellenállni. Persze nem véletlenül küzdöttem magam át ezer és ezer nehézségen, fájdalmon és rácsodálkozáson… nagyon lassan megtanultam, hogy lehet elképesztően tényszerű bármi, attól még nem biztos, hogy az az enyém. Zavaros? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Még a liftben is “dobozolok”

Állok a liftben.  Nem jutok a nyolcadikról sokáig, egymás utáni szinteken – rövidke időre – utazótársammá szegődik két nő is.

Az egyiken nem időzök sokáig, derűs arca marad meg bennem, szája szegletében aprócska mosoly. Tetszik, hogy vidáman jó reggelt-et kíván. Elszokom lassan tőle. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Minden verseny egy önismereti-út is

3 héttel ezelőtt beneveztem blogomat a Bloggerina 2013 versenyre. Nem voltak nagy terveim, csak kicsi, de igazi álmaim! Írni, írni, adni, szeretni, építeni, kérdezni, megállítani, válaszokat kapni és adni, gondolkodni és persze inspirálni, hogy mások továbbgondolják. Sokakhoz eljutni. Jó, az is, persze! Anno 348 internetes napló kelt versenyre… és elképesztő támogatásotok, megtisztelő szavazataitoknak következtében  a 18. legnépszerűbb blog 2013-ban a Több vagy!- az én blogom.

Hihetetlen siker ez számomra, nagyon boldog a szívem. Ez egy olyan verseny, ahol az olvasók támogatása nélkül nagyon nehéz. Eleinte, csak egy szűk kör segített, a legjobb barátaim, aztán már a haverok, kedves ismerősök is… végül szembesülnöm kellett, hogy ennyi barátom nincs, mások is támogatnak, sokan, igen Te is, aki a blogomat olvasod több-kevesebb rendszerességgel! Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Nincs pálca, nincs mit törni

Kukkolunk, szemlélődünk, nézelődünk, látunk, hallunk, érzékelünk. Emberek vagyunk, nincs ezzel semmi baj. Aztán véleményt alkotunk. Utána meg felbosszantjuk magunkat, hangot adunk nemtetszésünknek, addig megyünk, amíg önigazolásképp magunk mellé nem gyűjtünk másokat, akik erősítik véleményünket és ezzel hitünket. Együtt teremtjük a valóságunkat. Néha azért jobb, mert akkor van a jó eset, amikor csak hümmögünk, átgondoljuk és továbbmegyünk. Na az van ritkábban. Mert ugye, ha gondolkodunk, akkor valahogyan látjuk a világot, elhisszük róla, hogy az az egyetlen, igazi, megmásíthatatlan valóság és onnantól indul a lavina. Így van ez a politikával, érdekvédelemmel, focival, divattal, de még a lakberendezéssel is. Amióta pedig itt van közöttünk az internet, még rosszabb a helyzet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Hol fogyaszt az olvasó?

Írásom címét tudatosan, kicsit viccesen adtam, mert igazából nem foglalkoztat, hogy kell-e bármit változtatnom írásom stílusán, témáimon vagy fogalmazásom jellegén, hogy többen olvassanak, “fogyasszanak”. Tudod miért? Mert nem tudok változtatni. Olyan vagyok, mint gyerekkorunk logikai-doboza. Bejönnek az információk, járok-kelek, figyelek, érzékelek, beszélgetek. Aztán napokig, sokszor hetekig kattog bennem, érik, alakul, míg végül kigördülnek belőlem a sorok. Van olyan, hogy fél óra alatt megírom és sosem korrigálom, aztán van itt a rendszerben 33 olyan írásom is, amit már hetek-hónapok óta írok, gyűjtögetek hozzá információkat és sehogy sem haladok vele. Hát így megy ez nálam. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Ahol a figyelem, ott az energia

“Mi több, az emberek képesek ezt az energiát kivetíteni, ha figyelmüket a kívánt irányba fordítják (ahol a figyelem, ott az energia), így befolyásolják a többi energiarendszert, és megszaporíthatják az életben előforduló jelentős véletleneket.” – köszi James Redfield, már olyan régen olvastam, hogy nem is emlékeztem erre a jó kis részre. 🙂

A néhány napja írt soraimmal nem mindenki értett egyet. Nem lepett meg, természetesen ahányan vagyunk, annyi módon látjuk a világot. Arra gondoltam, hogy kivételt teszek és egy kicsit jobban megmutatom az életemet, pontosabban teremtéseim történetét egy konkrét példán keresztül… azzal a szándékkal, hogy talán árnyaltabbá teszem a múltkori írásom hátterét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Teremtők vagyunk!

Vagy mondjam inkább azt, hogy Istenek vagyunk? Ettől elhatárolódsz? És hogy állsz a vonzás törvényéhez és ezen keresztül ahhoz, hogy bármit megteremthetsz, amit “akarsz”? Ez is nagyon távoli? Akkor már ne is jöjjek azzal, hogy mindent, ami történik veled, amilyen helyzetekbe kerülsz, Te magad “teszed” magad elé, hogy megtapasztald, hogy ki is vagy, mit kell abból megtanulnod, beépítened? Minden helyzet energiákat hoz, amelyeket meg kellene tapasztalnunk, fel kell ismernünk benne, hogy mit kell az egészből meglátnunk. Meredek? És az, hogy minden ember (és vele a helyzet) akkor érkezik az életünkbe, amikor épp szükségünk van rá? Akár jó, akár rossz körítéssel is megy a “műsor”? Képtelenség? És mi van akkor, ha az elménk nem engedi továbblátni a történetet, mert fél, hogy akkor elveszíti az irányítást? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Bloggerkedünk definíciók nélkül

Dani barátom elképesztően inspiráló. Na mi van bloggerinám? – nevetett bele a telefonba, amikor felhívott. (Imádom, hogy mindig jó kedve van, azonnal átlát dolgokat és ezerrel emeli a rezgésemet, bármikor beszélgetünk bármiről.) Gyors helyzetjelentést adtam, hogy továbbra is ott vagyok a listán, ahol lenni szeretnék. – Bizony, hála Nektek barátaim, szeretteim, olvasóim! – Örömmel konstatálta. Nevetgéltünk erről-arról aztán megkérdezte tőlem, hogy vajon a sok csaj, aki versenybe szállt tudja-e nagyjából, hogy mi az a blog. Valahonnan a pincétől kezdtem el mondani, de ő már vágta is rá: Egy kattintás ide a folytatáshoz....


Újratervezés Napló


Látogass el weboldalamra!


Regisztrálj a blogra

hogy azonnal értesülhess az új bejegyzésekről!



Tréning séta közben:


AJÁNDÉK coaching!


Köszönöm ha meghívsz egy kávéra!

Keresés a blogon


Nézz be ide:


Kövess a Facebookon


Video csatornáim:



Google+:



Twitter:



Inspiráció képekben:







Húznál egy Angyalkártyát?


A CoachOK Szakmai Szövetség alapító tagja vagyok:

Milyen nap is van ma?